A húgyhólyagrák kezelésének módszerei

Megosztás:

A húgyhólyagrák kezelési módszerei a daganat stádiumától függően változnak. Mikor van szükség a teljes hólyag eltávolítására?

A hólyagrákok kezelésmódja eltérő a hólyagrák stádiuma szerint, vagyis attól függően, hogy a rák beszűrte-e vagy sem a hólyagfal izomrétegét, és képezett-e áttétet vagy sem.

A terápiás terv elkészítésénél természetesen a rák lokalizációján, kiterjedésén, stádiumán kívül a beteg életkorát, általános egészségi állapotát is figyelembe veszik. A beteg megnyugvását szolgálhatja, ha az elkészített terápiás tervet kezelőorvosán kívül a család orvosával, vagy esetleg egy más szakorvossal is megbeszéli.

A felszínes, a nyálkahártyánál mélyebbre nem beszűrődő hólyagrák esetén elegendő lehet a rák húgycsövön át történő kimetszése (rezekciója - ún. transzuretrális rezekció, TUR). Iyenkor többnyire cisztoszkópon keresztül távolítják el a daganatot vagy elektromos kauterrel, helyben pusztítják el azt. Ezt esetenként helyi kemoterápiás kezeléssel egészítik ki, vagyis a daganatgátló szert a hólyagba fecskendezik. Van, ahol tuberkulózis baktérium legyengített válfajának szuszpenzióját adják be ilyenkor helyileg a hólyagba. A baktérium-szuszpenzió a helyileg kiváltott gyulladás révén elősegíti a rezekció után esetleg bentmaradt daganatsejtek elpusztítását. Hasonló meggondolás alapján újabban elterjedőben van alfa-interferon (egy immunfunkciókat fokozó anyag) helyi alkalmazása is.

Ha viszont a daganat már beszűrte a hólyagfal izomrétegét, de egyébként nem nagy kiterjedésű, szóba jöhet a hólyagfal rákosan beszűrt részének műtéti eltávolítása, melyet ugyancsak helyi kemoterápiás vagy immunterápiás kezeléssel egészítenek ki.

Nagyobb kiterjedésű, az izomréteget mélyen beszűrő, vagy már a környezetre is ráterjedő rák esetén sugárterápiát alkalmaznak. A besugárzás történhet külső sugárforrásból. A sugarak képesek a hólyagig behatolni anélkül, hogy a fölötte fekvő szövetek súlyosabb károsodását okoznák. Sugárkezelés rendszerint heti 5 alkalommal történik, 5-6 héten keresztül. Ez nem feltétlen teszi szükségessé a beteg kórházban való bentfekvését. Egyes centrumokban viszont ún. belső sugárkezelést alkalmaznak, mikor is radioaktív anyagot helyeznek közvetlenül a rákos hólyagba. Olykor ezt külső sugárkezeléssel kombináltan alkalmazzák. E kezelésmód a beteg kórházi bentfekvését teszi szükségessé.

Nagy kiterjedésű, a hólyag csaknem egész belső felületére kiterjedő és a hólyag falát mélyen beszűrő rák esetén az egész hólyag eltávolítása válhat szükségessé. Ez férfiakban együtt jár a prosztata és ondóhólyag eltávolításával, nőkben a méh, a méhkürtök, sőt, a petefészkek és a hüvely felső szakaszának eltávolításával is. Ilyenkor a szexuális funkciók is súlyosan károsodnak.

Amikor a hólyag eltávolítása elkerülhetetlen, a vizelet tárolására és elvezetésére új megoldás kialakításáról kell gondoskodni. E célra több módszert is kidolgoztak. Ilyenkor a sebész többnyire a vékonybél egyik szakaszából alakít ki egy zacskószerű képletet, és ebbe köti be a veséktől a vizeletet elvezető húgyvezetékeket. A zacskószerű képlet másik oldalát pedig a hasfalhoz varrja ki, és nyílást alakít ki a külvilág felé. A szájadék fölé a hasfalra lapos műanyag zsákot rögzítenek a vizelet összegyűjtésére, melyet a beteg időnként kiürít.
Másik megoldásként a vizelettárolás a vékonybélből a hasfalon belül kialakított zsákszerű képletben történik, melyet a beteg a nyíláson keresztül bevezetett katéter segítségével ürít ki időszakonként. E megoldások a betegnél súlyos lelki megrázkódtatással járnak. Idővel azonban az erre kiképzett nővértől megtanulva a hólyagpótló képletekkel a vizeletürítés helyes módját, kényszerűen alkalmazkodni tud azokhoz, s viszonylag normális életvitelt tud folytatni.

Szerencsére azonban ilyen nagy műtéti beavatkozásra ritkán kerül sor, mivel a hólyagrák az esetek többségében még olyan stádiumban kerül felismerésre, amely kíméletesebb és eredményesebb kezelésmódok alkalmazását teszi lehetővé.

Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.