November: a tüdőrák hónapja - Dr. Kovács Gábor írása a Rák Volt magazinban

 Manapság már nagyon sok mindennek van kitüntetett napja az esztendő folyamán. Azok az aktivisták, akik szorgalmazzák a fontos események, fogalmak ilyen formában is történő népszerűsítését, nyilvánvalóan azzal a szándékkal teszik ezt, hogy ezzel is felhívják az eseményre vagy fogalomra a társadalom, a lakosság figyelmét. Dicséretes és támogatásra érdemes szándék. Ugyanakkor óhatatlanul felmerül az emberben az érzés, amit a nagy családi ünnepek, emléknapok alkalmával is érez, hogy nem esünk-e ezekkel a kitüntetett napokkal és hónapokkal abba a hibába, hogy megtartjuk az adott alkalommal az előre megtervezett programokat, s utána egy esztendeig nem kell foglalkoznunk az üggyel.

Félek, hogy sokan hajlamosak ebbe a hibába esni. Régen volt Anyák Napja, Nőnap, Gyereknap, stb., s hogy az orvostudományt se hagyjam ki, emléknapja volt a tuberkulózisnak, a nemdohányzóknak, s még néhány betegségnek és fogalomnak. Ettől még nem feltétlenül fordított nagyobb figyelmet a társadalom ezekre az emberekre, betegségekre. Emlékszünk még azokra a márciusi reggelekre, amikor kisteherautóval vitték be a munkahelyekre a cserepes virágokat, s hordta szét a kézbesítő az osztályokon, részlegeken, "kötelező" nőnapi megemlékezésként. Nem véletlenül fogadták fanyar mosollyal a lányok és asszonyok ezt a "figyelmességet", miközben alacsonyabb volt a bérük a velük azonos munkát végző férfiakénál. Miért fontos mégis, hogy van egy kitüntetett hónapja az évnek, amikor többet beszélünk a tüdőrákról?

Ha csak arról lenne szó, hogy egy hónapon keresztül többet lehetne olvasniuk az embereknek erről a betegségről a különböző sajtótermékekben, többet lehetne látni riportokat a televíziós csatornákon, már akkor is fontos lenne, hogy a november a tüdőrák hónapja. Az emberek már tisztában vannak azzal, hogy milyen rettegett betegség a tüdőrák. Az elmúlt évek információ- áradatának köszönhetően tudják, hogy sokféle daganatos, rákos megbetegedés van, s hogy többet közülük már akár meggyógyítani is képesek az orvosok. Vagy ha meggyógyítani talán még nem is, de képes arra az orvostudomány, hogy hosszú éveken, akár évtizedeken keresztül is visszafejlődjön, nyugalomban maradjon a halálos kór. Aki pedig időt nyer - ahogy szokták mondani - az életet nyer. Azonban azzal is tisztában vannak az emberek, hogy a tüdőrák ma még nem tartozik a sikeresen gyógykezelhető betegségek közé. Ezért is fontos, hogy minden kis sikert minél hamarabb és minél őszintébben osszunk meg az emberekkel. Ehhez pedig sokat kell beszélnünk róla, hogy minél többen hallják is meg.

Dr. Ostoros Gyula, a Korányi kórház tüdőgyógyász-onkológusának beszélgetése Csuzdi Tiborral, egy mára tünetmentes tüdőrákos beteggel a Harcosok Klubjának októberi rendezvényén - a betegtalálkozóról készített összes videónk itt nézhető meg

Egy olyan betegség esetében, mint a rák, az emberekben megnő a félelem, s minél kevesebbet értenek meg a kóros folyamatok hátteréről, minél kevesebbet ismernek meg az egyes gyógyszerek és kezelési lehetőségek alkalmazási módjáról, hatásáról, annál nagyobb lesz a várakozás velük szemben. Olyan ez, mint a reménytelen helyzetben lévők "csodavárása". Mindegy, hogy mitől, mindegy, hogy hogyan és mindegy, hogy milyen áron, de történjék valamilyen csoda és kerüljenek ki a szomorú és reménytelennek tűnő helyzetükből. Pedig sokkal jobb, ha az emberek, legyenek akár betegek, akár nem, sokkal többet tudnak a daganatos betegségekről is, legyenek azok bármennyire nehezen gyógykezelhetőek is. Az a tapasztalat, hogy a laikus, reményt vesztett beteg is előbb lesz együttműködő és küzdő, ha jobban megismeri a kóros folyamatokat, az éppen választható kezelés hatásait, legyenek azok akár kedvezőek, akár kellemetlen mellékhatások. Ha tisztában van azzal, hogy miért kell elviselnie a sokszor a kezeléseket kísérő és nagyon nehezen tűrhető mellékhatásokat, akkor az orvos partnerévé válik, s a közös küzdés nagyobb sikerrel kecsegtet a kór rövidebb, de inkább hosszabb ideig történő leküzdésében.

Miért lenne ez másképpen éppen a tüdőrák esetében? Hiszen éppen a tüdőrák az a betegség, amelyet ma még kevésbé tudunk sikeresen gyógykezelni. A betegek egyötödét lehet csak radikálisan megoperálni, ami valóban gyógyulással kecsegtet. A kezeléseink többsége, minden fejlődés ellenére is, ma még a kemoterápia, amelynek ugyan egyre korszerűbb formáit ismerjük és használhatjuk, de ezek a kezelések a mind hosszabb daganat-visszaszorítás ellenére is csak részsikert jelenthetnek. Éppen ezért kell a betegeknek és hozzátartozóiknak, számukra érthető módon, a legőszintébben elmondani azt, hogy mi történik éppen, mire számíthatnak. Ha csak a csodavárásra hagyatkozunk és a beteget nem világosítjuk fel reálisan, akkor többszörös lesz a lelki megrázkódtatás és kétségbeesés a bekövetkező visszaesést követően.

A kitüntetett hónap, a tüdőrákról szóló hírek, riportok, beszélgetések lehetőséget adnak arra is, hogy az emberek jobban megismerjék a "reménytelen csoda" helyett azokat a mindennapi "kis csodákat" amelyekre már ma is képesek vagyunk minden varázslat nélkül is. Azok az új gyógyszerek, amelyek évről évre egyre nagyobb számban állnak a gyógyítás rendelkezésére, képesek arra, hogy a korábbi eredményeket jelentősen túlszárnyalva, a tüdőrák esetében is értelmes éveket jelentsenek a betegeknek. Nem tudunk még minden beteget ilyen "kis csoda" számba menő hatékony gyógyszerekkel kezelni. Ezek olyan molekuláris célzott kezelések, amelyek a betegség genetikai ismertetői, tulajdonságai alapján csak bizonyos esetekben alkalmazhatók. A tudomány és a gyógyszerkutatók feladata, hogy súlyos milliárdok árán, de minél több ilyen gyógyszert kifejlesszenek, hogy egyszer talán valamennyi tüdőrákra legyen megfelelő célzott gyógyszerünk. Egyelőre azonban ezek a gyógyszerek sem gyógyíthatják meg egyszer, s mindenkorra a daganatot. Figyelni, ellenőrizni, gondozni kell a betegeket a kezelés alatt is és azt követően is. A betegség esetleges kiújulása esetén pedig a legalkalmasabb szerekkel ismét fel kell venni a küzdelmet a rákkal.

A valós "kis csodák" többet érnek, mint az irreális, álomszerű "nagy csodák". Sajnos sokan visszaélnek az emberek csodavárásával. Kufárok, kuruzslók, lelkiismeretlen orvosok és kereskedők élnek vissza a kétségbeesésükben kiszolgáltatott emberek csodavárásával. Olyan készítményeket és kezelési módokat adnak el, sokszor nem kevés pénzért ezeknek az embereknek, amelyekről eleve tudják, hogy semmilyen hatásuk nincsen. Jobbak azok a megszállott "kisipari" kutatók, akik jó szándékúan és nem is a meggazdagodás reményében állítják elő főzeteiket. Ők valahol tiszteletre méltó megszállottak, de ez nem jelentheti azt, hogy a betegek ezeknek a hatástalan készítményeknek a kedvéért elforduljanak a hatásos kezelésektől. Tudomásul kell venni azt, hogy a hatásos és biztonságos gyógyszerek előállítása kutatói csapatok feladata, milliárdokba kerül és évekig tart. Nem lehet egy vegykonyhában felvenni ezzel a versenyt. Ezt is érthetően el kell mondani az embereknek, s erre igazán alkalmas egy ilyen hónap, amikor az egészséges emberek is többet beszélnek a tüdőrákról. Igazán az egészséges embereknek kell megismerniük a tüdőrákkal kapcsolatos valós lehetőségeinket. Amikor már megbetegedett valaki egy betegségben, nem biztos, hogy reálisan és kritikusan képes gondolkozni és befogadni az információkat.

El kellene jutnunk odáig, hogy megnőjön az emberekben a felelősség. Felelősség magukért, de felelősség a családjukért, a környezetükért, az egész társadalomért is. El kell fogadniuk az embereknek azt a tényt, hogy a betegségek nem véletlenül, sorsszerűen alakulnak ki. Az életvitelünk alapján előre meg lehet jósolni azt, hogy ki milyen betegségben szenved majd. Csak a kisebb része a genetikai örökségünk a kialakuló betegségeinknek. Dohányzás, alkohol, táplálkozás, elhízás, mozgáskultúra és stressz - megannyi tőlünk függő okai számos megbetegedésnek. Gondoskodás magunkról, hogy elmegyünk-e a szűrővizsgálatokra, ha már megbetegedtünk is, azt minél korábbi, hatékonyabban gyógyítható stádiumban fedezzék fel. Nem csak a bankhitelek felvételét, visszafizetését vagy egy új autó, lakás megvásárlását kell gondosan megtervezni. Sőt, a kialakult, s néha már kiterjedt betegséget nehezebb korrigálni, mint egy hibás pénzügyi döntést. Ezért is van szükség arra, hogy a november a tüdőrák hónapja legyen, amikor mindenkihez eljuthatnak az üzenetek annak érdekében, hogy minél kevesebben betegedjenek meg, vagy ha már megbetegedett valaki, akkor igazi harcos, küzdő és sikeresen gyógykezelhető beteg váljék belőle!

* * *