Öt módszert hasonlítottak össze a vastagbélrák szűrésére

Német kutatók felmérése szerint a röntgensugarak és számítógép, vagyis a komputeres tomográfia (CT) segítségével végzett ún. virtuális vastagbéltükrözés (virtuális kolonoszkópia) közel ugyanannyira megbízható, mint a bélfal tényleges optikai vizsgálata, vagyis a hagyományos vastagbéltükrözés. A szakemberek egy amerikai konferencián számoltak be eredményeikről, ahol elmondták: vizsgálataikból egyértelműen kiderült, hogy eredményességben a vastagbéltükrözés mindkét fajtája messze felülmúlja a három további, a vastagbélrák felderítésére elterjedten használt eljárást. A több mint 300 egészséges, alacsony rákkockázattal jellemezhető férfi és nő bevonásával végzett felmérésben a virtuális és valódi kolonoszkópia eredményeit a hajlékonyszálas szigmoidoszkópiával, valamint a székletben található parányi vérnyomok, illetve vérfesték (hemoglobin) kimutatásának eredményeivel vetették össze. A kutatók kiemelték, hogy ez az első olyan vizsgálat, amelyben az öt szűrési módszer egyenkénti, illetve kombinált hatékonyságát úgy mérik fel, hogy egyazon páciensen valamennyit elvégzik.

Frank Kolligs, a Müncheni Egyetem orvosa elmondta: a rákkeletkezés szempontjából lényeges elváltozásokat tekintve a virtuális kolonoszkópia minden jel szerint éppolyan jól teljesít, mint a tényleges vastagbéltükrözés. Ezzel szemben a többi módszer ezeknél lényegesen kevésbé pontos, mivel sok hamis pozitív és/vagy hamis negatív eredményt adnak még úgy is, ha többet kombinálunk közülük. A tanulság tehát az, hogy az a jó szűrőmódszer, ami az orvos számára látni engedi az elváltozást.

Vastagbéltükrözés és más szűrőmódszerek

A hagyományos vastagbéltükrözés kivitelezése során az orvos vékony, hajlékony csövet vezet fel a páciens végbélnyílásán keresztül, melyben parányi optikai rendszer van, s ennek segítségével a vizsgáló a vastagbél teljes hosszában képes kutatni a rendellenességek után. Az orvosok mindmáig ezt a módszert tekintik az "aranystandardnak" a polipok - vagyis a pontenciálisan rosszindulatúvá fajuló növekmények -, illetve a már kialakult rákos daganatok felismerése terén. Ennek ellenére sok páciens ódzkodik a vizsgálattól, elsősorban az azzal járó kellemetlenség, kisebb mértékben pedig az esetleges mellékhatások miatt. A virtuális kolonoszkópia - hivatalos nevén CT-kolonográfia - az utóbbi években kezdett elterjedni: a módszer lényege egy speciális szoftver, amely a CT-felvételek sorozatából a vastagbél falának 3-dimenziós képét alkotja meg. Jó képfelbontásának köszönhetően ez a módszer is alkalmas arra, hogy az orvos felismerje a vastagbélpolipokat, mielőtt azok rosszindulatú daganatokká fajulnának.

A hajlékonyszálas szigmoidoszkópia a hagyományos kolonoszkópiához hasonló, azonban csak a vastagbél alsó harmadának vizsgálatára alkalmas. Éppen ezért nem meglepő, hogy nagyobb eséllyel maradnak rejtve egyes polipok, ha csak ezt az eljárást alkalmazzuk. A további két szűrőteszt nem az elváltozás optikai felismerésén, hanem a székletbe kerülő mikroszkopikus vér-részecskék kimutatásán alapul, a székletben megbúvó vér ugyanis a vastagbélrák korai jele lehet.

A valódi és virtuális kolonoszkópia felülmúlja a többi módszert

A német kutatócsoport felmérésében összesen 307 férfi és nő vett részt, 50 éves alsó korhatárral: a résztvevők egyike sem mutatta a vastagbélrák tüneteit. A vizsgálati alanyoktól először székletmintát vettek, majd a páciensek még ugyanaznap átestek a valódi kolonoszkópián és a CT-alapú virtuális képalkotó vizsgálaton is. A szigmoidoszkópiát már nem végezték el külön, hanem úgy modellezték, hogy csak a vastagbél alsó harmadán talált elváltozásokat vették számításba.

Az eredmények szerint az előrehaladott adenómákat - azokat a növekményeket, amelyekből nagy valószínűséggel alakul ki a rák - a valódi és a virtuális kolonoszkópia csaknem ugyanolyan hatékonysággal mutatta ki. Hasonlóképpen, a 10 mm-nél nagyobb polipok felismerésének képességében sem mutatkozott számottevő különbség a két módszer között. Ezzel szemben a szigmoidoszkópia a vastagbélfal növekményeinek csak a kétharmadát, az immunológiai széklet-hemoglobin-teszt kevesebb mint a felét, a rejtettvér-teszt pedig csak nagyjából az ötödét volt képes kimutatni. A rejtettvér-teszt ezen felül azoknak a 10%-ában is pozitív eredményt adott, akiknek valójában nem is volt veszélyes elváltozás a vastagbelében (a hemoglobin-tesztben ennél is magasabb, 14% volt a hamis pozitív eredmények aránya). Kolligs elmondása szerint az sem javított érzékelhetően e módszerek teljesítményén, ha eredményeiket nem külön, hanem különböző párosításokban együttesen vették figyelembe.

Rákszűrés: hagyományos vagy virtuális tükrözéssel?

Az 5 mm-es vagy annál kisebb polipok leleplezésében a hagyományos vastagbéltükrözés lényegesen jobban teljesített virtuális párjánál. Az ilyen apró elváltozások ugyan még nem jelentenek közvetlen veszélyt, azonban felhívják a figyelmet a gyakori kontrollvizsgálatok szükségességére. Elvileg bármelyik polipból, akár a legkisebbekből is kifejlődhet a rák. Különbség csak abban van, hogy ez várhatóan mennyi időt vesz igénybe: a nagyobb növekmények rendszerint már előrébb tartanak a rákkeletkezés folyamatában. Ennek megfelelően, ha a szűrést virtuális kolonoszkópiával végeznék, amellyel a kisméretű elváltozások még nem ismerhetők fel, a vizsgálatot legalább 2-3 évente ismételni kellene.

Ennek pillanatnyilag két komoly akadálya van: az egyik, hogy a CT jelenleg még igen költséges eljárásnak számít, a szükséges felszerelés rendkívül drága, ezért viszonylag kevés berendezés áll rendelkezésre, s ezek korlátozott kapacitása nem elegendő egy széleskörű szűrőprogram lebonyolítására. Várható azonban, hogy mint sok más műszaki termék, a jövőben ezek a készülékek is hozzáférhetőbbek lesznek, és egyre több intézménynek nyílik majd módja CT-t üzemeltetni. A másik korlátozó tényező a CT-vizsgálattal járó sugárterhelés: egyetlen felvétel során 8-10 mellkasi röntgennek megfelelő besugárzást szenved el a páciens, és ennek ismétlése 2-3 évente aligha lehet kívánatos. Noha a tüdőrákok korai felismerésében is bizonyított a CT kimagasló eredményessége, éppen a sugárterhelésre vonatkozó megfontolásból nem alkalmazzák sehol tömegesen. Az újabb fejlesztésű berendezések azonban már lényegesen alacsonyabb dózisterhelés mellett is a korábbiakkal összevethető minőségű képeket állítanak elő, tehát várhatóan ez az akadály is rövidesen elhárul az útból.

Ennek ellenére Richard Schilsky, a Chicagói Egyetem gasztroenterológus professzora azt ajánlja betegeinek, hogy aki csak teheti, inkább a hagyományos eljárásnak vesse alá magát. A legfőbb érv emellett az, hogy a tényleges kolonoszkópia során az észlelt polipok azon nyomban eltávolíthatók, ugyanakkor ha a CT-vel találnak bármi gyanúsat, a betegnek később mindenképp muszáj az igazi eszközzel is találkoznia, hogy az elváltozást kimetsszék.