,,A család addigi élete megjelenik a kórteremben"

Segít a család és a barátok?

Kutatások mutatják, hogy egy-egy segítő beszélgetés után a természetes ölősejtek száma növekszik, és a stressz hormon szintje csökken. Sajnos a hatás nem hosszan tartó, de több órára jelentős segítséget kap a beteg szervezet.

A családi kapcsolatok nagyon fontosak mindenki számára, különösen, ha beteg lesz. Ahogyan a család a betegség előtt élt, az megjelenik a kórteremben. Ahogyan a betegség kiváltotta lelki krízist kezelik, és ahogyan ők tudnak segíteni egymásnak, abban benne van a család előtörténete.

A daganatos betegség a család minden tagját érinti, ezért össze kell fogniuk a sikeres megküzdés érdekében. Az a jó, ha mindenki kap valamilyen szerepet, aminek a kiosztásában viszont a beteg a karmester.

"Foghassa a beteg valakinek a vállát"

A barátok közül sokan nagyon segítőkészek, főleg eleinte. Nagy szükség van ezekre a kapcsolatokra is, de sajnos a legtöbb esetben gyengül ez a szociális háló a hónapokig tartó kezelések alatt. Természetes, hogy a beteg néha elutasítja a közeledést, mert nem érzi jól magát, a barátok pedig bizonytalanok, hogy mivel segítenek: ha változatlanul sokat keresik a beteg ismerőst, vagy ha inkább "nem zavarják".

A gyerekek túlzott jósággal reagálhatnak

Sokszor nehezen észrevehető, hogy a beteg családjában lévő gyerekeket mennyire mélyen érintik a történések. Becsapja a szülőket, hogy a gyerekek a legtöbb ilyen esetben túlzott jósággal reagálnak. Ilyenkor tévesen azt hiszik, hogy nincs semmi baj a gyerekkel, jól viseli a helyzetet. Ritkább az az eset, hogy olyan magatartás-zavarok jelentkeznek, amikre már az iskolában is felfigyelnek. Magyarországon sajnos nem elterjedt gyakorlat, pedig fontos lenne, hogy a szülők az óvodában-iskolában szóljanak, hogy kiemeltebben figyeljenek a gyerekre, mert súlyos beteg van a családban.

A házastárs belebetegedhet a helyzetbe

Az esetek 30-60 százalékában fordul elő, hogy a daganatos beteg házastársa is előbb-utóbb megbetegszik - leggyakrabban valamilyen lelki probléma alakul ki nála, de nem ritkák a pszichoszomatikus tünetek sem. A gondozó családtag általában nem figyel saját magára, háttérbe szorítja a saját szükségleteit, és nem veszi komolyan a depresszióra, szorongásra, illetve egyéb betegségre utaló tüneteket. Már csak a beteg miatt is fontos, hogy a hozzátartozó saját magára is figyeljen, hiszen őbelé tud leginkább kapaszkodni a gyógyulni vágyó.

A szülőkkel való kapcsolat terhelődhet a betegségtől

Gyakori, hogy serdülőkorú, illetve középkorú betegek esetében a szülőkkel való kapcsolat megromlik a kezelések alatt. Az idősebb szülők, nagyszülők sokszor kívülre kerülnek a segítségadásban, vagy nem adnak nekik szerepet a fiatalabbak, vagy úgy érzik, ők nem tehetnek sokat a már felnőtt betegért. Gyakori és igen szomorú, amikor a betegek vádolni kezdik az idős szüleiket, hogy valamilyen alapvető közük van a daganatos betegség kialakulásához: például a szomorú gyerekkort, vagy valamelyik szülő genetikai betegségét gondolják saját rákbetegségük kiváltó okának.

Sokszor a hozzátartozó jobban fél

Nem csak a beteg, hanem a hozzátartozó is félhet a ráktól és a kezelésektől, sőt sokszor a hozzátartozó jobban fél, mint maga a beteg. Az azonosulás és a segíteni akarás vágya nagyon nagy. Gyakran inkább átvállalnák a szülők, családtagok a megterhelő kezeléseket, olyan is előfordul, hogy kopaszra nyíratják magukat, mert tudják, hogy a hozzátartozónak a kemoterápiától ki fog hullani a haja.

Bármely segítségadó stresszforrás is lehet!

A lelki regresszióba került beteg olyanná válik, mint egy csecsemő vagy kisgyermek, és ennek megfelelően általában nem felnőtt módjára reagál arra, ahogyan foglalkoznak vele. Bár nehéz, de ezt meg kell érteni, és alkalmazkodni kell. A betegeknek érzelmi támaszt nyújtó kapcsolatokra van leginkább szükségük - a szociális támogatás hiánya, vagy egy fontos személy elvesztése a családban sokszor nagyobb lelki stressz a betegek számára, mint az, hogy rákkal küzdenek.

Belül rosszabb...

A betegek sokkos állapotban vannak eleinte, nagyon nehéz helyzetben. Ha kívülről próbálnak is erősnek látszani, rengeteg félelemmel, fájdalommal küzdenek. A kamaszokat különösen érzékenyen érintheti, hogy épp átélték a gyermeki testből a felnőtt testbe való megérkezést, és ezt a testet megtámadja a daganatos betegség.

Egy fiatal Hodgkin-kóros lány önarcképe. Kívül ugyan kopasz, de egy kis sminkkel széppé varázsolja az arcát. Belül viszont zokog, sápadt és halálra vált. Hiába van belül a daganat, úgy érzi, kívülre került, és mindenki látja, hogy ő beteg.

Halálról álmodik az is, aki jól gyógyítható

Még mindig sokak fejében egyenlő a halállal a rák diagnózisa, sokan a halál érzésével foglalkoznak akkor is, amikor gyógyítható, vagy legalábbis tünetmentessé tehető a betegségük. Nagyon tipikusnak tekinthető a halál vagy a saját temetés megálmodása, jó állapotú betegeknél is. A tudattalanból feltör a halálfélelem és az összes elveszített családtag haldoklása, halála foglalkoztatja azokat is, akiknek komoly reményük van a teljes gyógyulásra. Az előadó szerint ezekben a helyzetekben különösen igaz, hogy a "rossz álom a jó álom", hiszen elfojtott, vagy kitörni készülő feszültségeket, szorongásokat, félelmeket lehet "kiálmodni", és ez segíti az álmodót lelki egyensúlya rendezésében.

A kórházi légkör is meghatározó

Az összetartozás élménye, a bizalom jelenléte a családon kívül a kórházi kapcsolatokban is nagyon fontos, és sok dolgot ellensúlyozni képes. Pozitív tapasztalat, hogy az onkológián nagyjából annyit tudnak az orvosok, ápolók a betegek családi hátteréről, mint a pszichiátrián, ahol ez alapvető. Különös odafigyelést igényel, aki állami gondozásból jött, vagy például a nagyszülei nevelték, mert a tapasztalatok szerint a korai gyermekkorban elszenvedett traumák a rákbetegség kapcsán felerősödhetnek, és nehezíthetik a helyzetet.

Az intézmény légköre is meghatározó: ha elhanyagoltság, közömbösség, és ráadásul még lepusztultság, piszok is jellemez egy intézetet, az rendkívül destruktívan hat a benne lévő betegekre, a családtagokra, és az ott dolgozókra is.

Családterápia az onkológiai kezelés részeként

Az onkológiai kezelésben gyakran az egész család gondozására, családterápiára lenne szükség. Ez az akkut ellátásban komoly nehézségekbe ütközhet, és egyelőre rendszerszinten nem működik. Fontos feladata az egyes pszichológusoknak, hogy megszervezzék a rákbetegek, és családtagjaik számára a segítségadást, akár kórházon kívüli helyeken is. Mivel "mindenkinek a fedélzeten kell lennie" egy rákbetegség során, az elhúzódó kezelések alatt is fontos, hogy a lelki segítség folyamatosan elérhető legyen.