Főoldal > Onkopszichológia 

Onkopszichológia

Ma Magyarországon még mindig a halállal azonosítjuk ezt a szót: rák. Aki ott áll egy orvos előtt és azt hallja, hogy a leletei alapján daganatos betegséget valószínűsítenek nála, nagyjából azonnal ezt a félelmet éli át. Ez a helyzet lelkileg nagyon megterhelő. Anélkül, hogy tudnánk, tudattalan hárítások mozgósulnak bennünk, mert olyan krízist kell átélni, amit a szokványos lelkiállapottal kezelni nem lehet. Minden személyiségnek létezik azonban a rá jellemző krízismegoldó képlete, ami azt jelenti, hogy olyan módon reagál pszichésen (lelkileg) a diagnózisára és később a kezelési folyamatra is, amit már ismerhet korábbi nehéz élethelyzeteiből. Ez a felismerés azért nagyon fontos, mert ezzel megérthetővé és kiszámíthatóvá válik az érzelmi reakciók nagy része, ezáltal pedig a kezelésük is.

  • Visszatérés a gyermekkorba

    Hogy milyen típusú hárítások fognak működésbe lépni az én védelmében, a páciens karakterétől, érettségétől, lelki fejlettségi fokának mértékétől függ. Ez nagyjából azt jelenti, hogy a betegség előtti személyiségműködés sokszor módosulhat, és olyan - akár szokatlan - jeleket is mutathat, ami addig nem volt jellemző a betegre.

  • Felkészülés a kezelési folyamatra

    A diagnózis és a kezelés megkezdése között általában kevés idő telik el, ami egyet jelent azzal, hogy hirtelen mindenki az egészségügy "futószalagján" találja magát. A daganatos betegségben szenvedők a diagnózisközléssel egy időben új életszakaszt kezdenek, amelyben életkörülményeik, addigi szokásaik, magatartásuk és viselkedésük egyaránt módosulhatnak.

  • Az aktív beteg

    A "jó beteg" lélektani pozíciója csak látszólag a legjobb, ami megnyilvávulhat egy osztályon. Pszichológiai szempontból egyáltalán nem biztos, hogy valóban ez a pozitív magatartás. Ha belegondolunk, az orvosnak való kiszolgáltatott megfelelés általában elnyomja és elfojtásra kényszeríti a valódi érzelmeket és félelmeket.

  • Az élet minősége a betegség alatt és után

    Az onkológiai diagnózis szinte teljesen megváltoztathatja bárki életét. Nemcsak a kezelésekről, gyógyszerekről és vizsgálatokról van szó, hanem megjelenik egy olyan érzés, amit "Damoklész kardja" effektusnak hívnak. Ez azt jelenti, hogy a már hazabocsátott páciensnek meg kell küzdenie azzal a félelemmel, amit a visszaesés, a következményes betegségek, a mellékhatások, vagy új daganatos betegség megjelenésének lehetősége miatt érez

    Kapcsolódó hírek:

Személyes betegtörténetek

  • Olvasóink személyes betegtörténetei

    Olvasóink személyes betegtörténeteiben a szerkesztőség csak a helyesírási hibákat, elütéseket, erős stilisztikai hibákat javítja, illetve töröljük a konkrét termékre, intézményre, orvosra vonatkozó ajánlatokat.

Stressz és a rák

Könyvajánló

  • ,,Sejtem..." - egy könyv a rák lélektanáról

    A daganatos betegséggel való szembesülésről, a gyógyulás/gyógyítás alatti érzésekről, a beteg és a családtagok teendőiről szól Tari Annamária a Könyvhétre megjelenő írása, a "Sejtem..." Dr. Keresztes Zoltán pszichiáter, pszichoterapeuta ajánlja a könyvet.

Betegszervezetek

Önismereti lehetőség

  • Önismereti foglalkozás daganatos betegeknek és gyógyultaknak

    A Károli Gáspár Református Egyetem végzős pszichológia szakos hallgatóiként szakdolgozatunkhoz keresünk daganatos betegeket és a betegségből felgyógyultakat. Egy másfél órás ingyenes beszélgetés során hozzájárulhat egy szakdolgozat elkészüléséhez és önismerete is fejlődhet!

  • Viselkedés a diagnózisközléstől kezdve

    A daganatos betegség első lelki sokkja (pszichés traumája) a beteg számára a diagnózisközlés. Tapasztalatok szerint a rákbetegek diagnózisukat meghallva sajátos pszichés állapotba kerülnek: sok esetben szinte "lemerevednek" az orvos előtt, miközben talán belül is egy űrt éreznek - hiszen a hallott mondatok komoly félelmeket gerjesztenek. Olyan valószerűtlen szituáció ez számukra, amelyben ugyan hallják, amit mondanak nekik, de egy sajátos érzékelési gátlás következtében nem értik meg a mondatokat

    Kapcsolódó anyagok:

  • Kiből lesz a jó beteg?

    Az onkológiai osztályokon a betegek részéről az általános viselkedési mód a teljes megfelelés az orvos és a kezelőszemélyzet elvárásainak. Ez olyan tudattalan magatartás, ami mindenkiben azért indul be, mert az egyik legfontosabb alapelvnek engedelmeskedik: jóban akar lenni az orvosával és szeretne pozitív érzelmi viszonyt kialakítani vele.

    Kapcsolódó anyagunk:

  • Pszichológiailag egyenrangú viszony az orvosokkal

    Ha sikerül átlépni a passzívból aktív szerepbe, akkor az orvos és betege között új viszony alakulhat ki. Ebben a formában az orvos felelős, felnőtt emberként fordul betege felé, akitől elvárja az utasítások betartását, a figyelmet és a lényegi információközlést.

  • A hozzátartozók reakciói

    Ugyanebben a periódusban a hozzátartozók viselkedése, érzelmi reakciói is módosulhatnak. Az a lehetőség, hogy elveszthetik a beteget, kiválthat túlzott érzelmi reagálást, de visszavonulást is. A veszteségre való rákészülés pszichés folyamata gyakran korai leválást eredményez, amely a fájdalom és a gyász mértékének tudattalan csökkentését célozza.

    Kapcsolódó hírek:

Kérdések és válaszok

Ajánló

Ajánló

Vastagbélrák