Visszatérés a gyermekkorba

Megosztás:

Hogy milyen típusú hárítások fognak működésbe lépni az én védelmében, a páciens karakterétől, érettségétől, lelki fejlettségi fokának mértékétől függ. Ez nagyjából azt jelenti, hogy a betegség előtti személyiségműködés sokszor módosulhat, és olyan - akár szokatlan - jeleket is mutathat, ami addig nem volt jellemző a betegre. A módosult pszichés reakciók megjelenését a páciensek úgynevezett regressziójának mélysége határozza meg. (Regresszió: a lelki fejlődés egy korábbi stádiumába vagy módozatába történő visszafejlődés.) Speciális értelemben védekező mechanizmus, amellyel a beteg elkerüli (illetve igyekszik elkerülni) a szorongást úgy, hogy részlegesen vagy teljesen visszatér a lelki fejlődés egy korábbi fázisába. Ez a hárítás viszont nem mindig életképes és hatékony, ellenkezőleg - a "csöbörből vödörbe" problémáját jelenti, mivel a regresszió arra kényszeríti az egyént, hogy újraélje azokat a szorongásokat, amelyek megfelelnek annak a fázisnak, amelybe visszakerült.

Ezt az érzést mindannyian ismerhetjük magunkban. Sokszor felnőttként is előfordul bárkivel, hogy egy-egy ijesztő vagy szorongáskeltő helyzetben bekapja az ujját és kicsit rágja a körmét, vagy kezdi a hajtincseit csavargatni, esetleg babrál az ujjaival, egyszóval olyan viselkedést mutat, amit ha tudatosan figyelne, rájöhetne, hogy ezt utoljára kamaszlány vagy kamaszfiú korában csinálta. Ez is mutatja, hogyan csúszik mindenki vissza lelkileg a gyermekkor korai időszakába, ha a szituáció, amit át kell élnie, túlságosan fenyegető vagy ijesztő. A gyerekkorból ismert "ideges szokásaink" azért jelennek meg, hogy elviseljük a helyzetet, miközben a mozdulatok egy kis biztonságot nyújtanak.

Talán furcsának hat, hogy felnőtt emberek viselkedésében gyermekkori elemeket fedezhetünk fel, hiszen általában mindenki igyekszik magára úgy gondolni, mint érett személyiségre, aki felnőttségével van jelen a szituációkban. Mégis, higgyük el, hogy az onkológiai osztályon pszichológiailag a legfontosabb az én védelme, és ezt olyan tudattalan hárítások indítják be, amelyek sokszor a bennünk élő gyermeki szokásokat jelenítik meg.

Nem kell félnünk ezektől az érzelmi reakcióktól, mert a megjelenésük természetes, és a működésük törvényszerű. Teljesen normális tehát, ha ebben a helyzetben bárki ilyen reakciókat tapasztal magán, nem kell tőle megijedni vagy túlzottan kontrollálni. Jobb, ha tudjuk: egy olyan szituációban, mint amilyen az onkológiai környezet, a lelke mindenkinek védekezni fog, és ez így van rendjén. Hiszen senki nem várhatja el magától, hogy szilárd és rendíthetetlen módon állja a sarat, vagyis úgy álljon ott, hogy arcizma nem rezdül azokra a mondatokra, amik ezután az életét nagyban befolyásolni fogják.

Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.

Hírek az Avemarról: