Az aktív beteg

Megosztás:

A "jó beteg" lélektani pozíciója csak látszólag a legjobb, ami megnyilvávulhat egy osztályon. Pszichológiai szempontból egyáltalán nem biztos, hogy valóban ez a pozitív magatartás.
Ha belegondolunk, az orvosnak való kiszolgáltatott megfelelés általában elnyomja és elfojtásra kényszeríti a valódi érzelmeket és félelmeket. Ez azt is jelenti, hogy érzelmileg olyan passzív és függő viszony formálódik orvos és páciense között, ami egyben az érzelmi védekező reakciókat is inaktív állapotba kényszeríti.

Pszichológialiag sokkal jobb az ún. "aktív, harcosabb" hozzáállás, amiben a páciens kérdez, és addig nem nyugszik, amíg nem érti meg, mi is fog vele történni. Ez nem azt jelenti, hogy negatív magatartást kell felvenni a kezelőkkel, csak annyit, hogy miután a beteg saját teste és olykor az élete a tét, nyugodtan meg lehet kérdezni, mi csöpög az infúzióban, miért kell több kezelést kapni, vagy miért pont azt a gyógyszert adják, amit történetesen kap.

Ezzel a beteg gyakorlatilag részesévé válik saját kezelésének, képes lesz arra, hogy megértse, miért az történik vele, ami történik. Az információ hiánya valójában senkit nem nyugtat meg. Tehát, amikor nem tudja valaki, pontosan mit is csinálnak vele a kezelés során és annak mi az oka, akkor a saját fantáziájával és a betegtársak történetével fogja kiegészíteni ezt az űrt.

Jó, ha tudjuk, hogy ez egy természetes lelki folyamat: mindenki a saját képzeletét hívja segítségül, ha hiányos ismeretei vannak valamiről. Ennél sokkal rosszabb a helyzet, amikor a betegtársak, esetleg visszajáró beteg történetéből próbál valaki képet alkotni a saját kezeléséről. A betegek a hosszú kezelés során általában bizonyos mértékű ismereteket szereznek, és mindig van egy-két olyan betegtárs, aki "nagyon jól tájékozott, mindent tud és minden gyógyszert ismer". Ezek az információk azonban sokszor félrevezetőek, torzak és szintén hiányosak - amelyek viszont újabb szorongásokat indíthatnak el.

Az onkológiai osztályon a páciensek nagyon figyelnek egymásra, anélkül, hogy ennek hangot adnának. Ha valaki nem jelenik meg időben a kontrolljára vagy a hazabocsátás után, az őt ismerő betegtársak általában rögtön arra gondolnak, azért nem jött, mert meghalt vagy nagyon rosszul van. Ebben a szituációban a társaktól szerzett félinformáció nagyon félrevezető lehet, és egyáltalán nem helyettesítheti az orvos mondatait.

A "jó beteg" tehát nem a kórteremben tájékozódik, féltve az orvosával való jó viszonyát, hanem tőle, vagyis az igazán kompetens személytől kérdez. Ettől még természetesen a betegtársakkal való kommunikáció nagyon fontos - mert a sorstársi érzés és a közös körülmények elviselése igazi érzelmi támaszt adhatnak -, csak ne helyettesítse a kezelőknek feltett őszinte kérdéseket.

A jól együttműködő beteg tehát elsősorban kezelőorvosától kérdez. Az egészségügy munkarendje miatt természetesen előfordulhat, hogy a kérdés elhangzásakor a kezelőorvos nem tud azonnal válasszal szolgálni, de egy kölcsönösen alkalmas időpontban ismét vissza kell térni a kérdésre. A jó orvos-beteg kapcsolatot elősegítheti, ha a beteg a kórképéről bővebb információval rendelkezik, és ezzel kapcsolatban határozottabban tudja feltenni kérdéseit a szakembernek. Ebben segítséget nyújthat például a témában hitelesen és közérthetően tájékoztató honlapunk is.

Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.

Hírek az Avemarról: