Gyermekkorban az agy és a gerincvelő daganatai a leggyakoribbak, ezek az összes gyerekkori tumor mintegy 29 százalékát képezik. Milyen típusúak lehetnek ezek a daganatok? Mik a sikeres diagnózis feltételei és melyek a legfontosabb kezelési elvek?
A gyermekkori daganatok összeállítás tartalma:
A gyermekkori daganatok összeállítás kezdőoldala
A gyermekkori daganatok sajátságai
Leukémia és limfóma gyermekkorban
Központi idegrendszeri daganatok gyermekkorban
Lágyrésztumorok, rabdomioszarkóma, rosszindulatú mesenhymalis daganatok gyermekkorban
WILMS-tumor (nephroblastoma)
Gyermekkori csontdaganatok
Retinoblasztóma
Csontvelő transzplantáció
A kezelések mellékhatásai
Beültetett katéterek
Fájdalomcsillapítás daganatos gyerekeknél
Gyermekek utógondozása, a gyógyult beteg
Kapcsolódó anyagok:
Bemutatjuk a Pécsi Gyermekklinika Onko-hematológiai Osztályát
Bemutatjuk a debreceni Gyermek Hematológia-Onkológiát
Gyermekkori daganatok - válaszok az olvasók kérdéseire
A központi idegrendszer daganatai (agytumorok és gerincvelő tumorai) a leggyakoribb gyermekkori tumorok. A daganatok mintegy 29%-át képezik. Gyermekkorban a központi idegrendszer daganatai elhelyezkedésükben (lokalizációjukban) és szövettani típusukban is más megoszlást mutatnak, mint felnőttkorban.
Gyermekkori központi idegrendszeri daganatok
- az agykamrák tumora
- kisagyi tumor
- agytörzsi tumor
- astrocyitoma
- ependymoma, glioma
- medulloblastoma/PNET, stb.
- gerincvelő tumorai
Diagnosztikus feltételek
A betegséget ideggyógyászati, szemészeti, CT- és/vagy MR-vizsgálat, szövettani vizsgálatok eredményeinek ismeretében állapítják meg.
Klinikai kép
A betegséget jelző leggyakoribb tünetek a fejfájás, reggeli hányás, személyiségváltozás, ataxia (a mozgáskoordináció hiánya), ideggyógyászati góctünetek, epilepszia (egész testre kiterjedő görcsös állapot), látásromlás, olthatatlan szomjúságérzés (polydypsia).
Kezelési elvek
Az elsődleges kezelési mód a sebészi beavatkozás. Bizonyítottan hatékony kezelési mód a besugárzás. A kemoterápia csak bizonyos idegrendszeri tumoroknál (medulloblastoma, ependymoma, germinoma) eredményes. Ezekben az esetekben kombinált kemoterápiás kezeléssel a daganat megkisebbíthető és műtéti kezelésre alkalmassá tehető. A szóródás, illetve a kiújulás (recidíva) kockázata csökkenthető. A nem műthető vagy részlegesen eltávolítható daganatok esetén a kemoterápia alkalmazása feltétlenül indokolt.
NEUROBLASTOMA
A szimpatikus idegrendszert alkotó idegszövet primitív, éretlen embrionális sejtjeiből kiinduló, jellegzetesen csecsemő- és gyermekkorban jelentkező daganat. A második leggyakoribb gyermekkori, változatos elhelyezkedésű, magányos tumorféleség. A gyermekkori daganatok 8%-át képezi.
Diagnosztikus feltételek
A betegség kimenetelét és az alkalmazandó kezelést a következők határozzák meg:
- a daganat szövettani típusa és jellegzetességei
- a daganat kiterjedtsége, stádiuma
- a beteg életkora
- a daganatsejtek genetikai jellegzetességei
- a daganat biológiai tulajdonságai
- bizonyos laboratóriumi értékek (pl. tumormarkerek)
Klinikai kép
Rendkívül változatos, sokszínű, nem jellegzetes hasi fájdalom, végtagfájdalmak, láz, hangulatváltozás, feltűnően rossz közérzet kiterjedt betegséget jeleznek. Képalkotó eljárással észlelhető a tumor.
Kezelési elvek
A kezelés stratégiáját a daganat stádiuma, szövettani típusa, a beteg életkora, a tumor eltávolíthatósága, a daganat genetikai tulajdonságai alapján határozzák meg. A betegség kezelése kombinált módszerekkel történik.
Sebészi terápia: a daganat teljes eltávolítása a cél. Ha kezdetben ez nem megoldható, akkor más típusú kezelés (sugár- és kemoterápia ) után második műtéttel távolítandó el a tumor.
Sugárterápia: a neuroblastoma általában sugárérzékeny tumor. A műtét után visszamaradt tumor sugárkezelésre jól reagál (kemoterápiával együtt). A nem operálható daganat megkisebbítésére is alkalmazható.
Kemoterápia során kombinált gyógyszeres kezelés szükséges, különösen abban az esetben, amikor a betegség kiterjedt.
Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.
