Az agydaganat sebészi kezelése

A műtéti beavatkozás célja a daganat egészben történő kivétele, ha pedig ez nem lehetséges, akkor annak minél nagyobb részének eltávolítása. E tekintetben a betegek között igen jelentős különbségek vannak. Egyik fontos és meghatározó tényező a daganat elhelyezkedése. Az idegsebész a vizsgálati eredmények birtokában - az előnyök és kockázatok mérlegelésével - dönti el a műtét kiterjesztését.

Vezérelv, hogy a műtét semmiképpen ne rontsa, hanem javítsa a beteg általános állapotát és életminőségét. Csak gondoljunk a korábban tárgyalt gliomákra, amikor is - a daganat tulajdonságaiból eredően - annak teljes eltávolítása csak nagyon ritkán lehetséges. Napjaink modern neurológiai képalkotó technikái - mint az MRI-scan - nagyban segítik az idegsebész munkáját. Emellett műtét közben szövetmintát is vehet az operatőr.

A mintavétel azért történik, hogy megállapítsák, az adott terület daganattal beszűrt-e, vagy már daganatsejtektől mentes, ép szövetben jár a sebész. A kivett szövetmintát gyorsan lefagyasztják, és abból igen vékony metszeteket készítenek. Mikroszkópos vizsgálat során a patológus megállapítja, hogy a szövetminta tartalmaz-e daganatsejteket vagy sem. Így a műtét közben nyert információ a sebész munkáját segíti, és a további kezelések megválasztásához is igen hasznos lehet. Itt kell megemlíteni, hogy korábban - sok helyen még ma is - ahhoz, hogy a sebész hozzáférjen az agydaganathoz, a csontos koponyán jókora nyílást készített, azaz "meglékelte" a koponyát. Ezt a szakirodalom craniotomianak
nevezi. Ez önmagában is komoly szövődmények forrása lehet.

Ma már elérhetők olyan, számítógépek által vezérelt ún. sebészi navigációs készülékek, amelyek pontos és megbízható információt nyújtanak a daganat helyéről, annak kiterjedéséről. Ezen információk segítséget adnak az idegsebésznek a műtét elvégzéséhez, így lényegesen kisebb nyíláson keresztül végezhető el a szükséges beavatkozás. Ezen eszközök azonban az információkat még a műtét előtt készült CT- és/vagy MRI-scan felvételek alapján adják, vagyis az agy műtét közbeni elmozdulásáról nem szolgálnak adatokkal. Újabban olyan speciális ultrahangkészüléket használnak erre a célra, amellyel a fent jelzett hiányosság kiküszöbölhető. Több helyen pedig a beavatkozásokat már ún. nyitott mágneses műtőkben végzik, ami azt jelenti, hogy MRI-vizsgálatra műtét közben
is bármikor lehetőség van. Így az újabb típusú navigációs készülék segítségével az operatőr folyamatos tájékoztatást kap a műtét közben bekövetkezett változásokról is. A kapott adatok meghatározzák a beavatkozást végző orvoscsoport további munkáját.

A sebészeti beavatkozás következtében jelentkező mellékhatások

A műtéttel kapcsolatban enyhébb és súlyosabb mellékhatások is felléphetnek. Ilyen a liquor vagy vér felgyülemlése, valamint az agyállomány vizenyős duzzanata (agyoedema). Az agyat és a gerincvelőt érintő beavatkozásoknál mindig fenyeget az ödéma veszélye. A kialakulását, illetve csökkentését szteroidok adagolásával igyekeznek elérni. A készítmény alkalmazása azonban nem kívánatos mellékhatásokkal is jár: fokozza a beteg étvágyát, súlygyarapodást, folyadékvisszatartást, arc-és láb-duzzanatot okoz. Idegrendszeri tünetek is jelentkezhetnek, jelesül: nyugtalanság, szélsőséges hangulatváltozás. Emellett enyhébb vagy súlyosabb gyomor-és bélpanaszokat, tartósabb adagolásuk csontritkulás (osteoporosis) kialakulását, illetve a már meglévő tünetek súlyosbodását idézheti elő, továbbá bőrelváltozásokat is okozhat. A felhalmozódott liquor (cerebrospinalis folyadék) olyan mértékben megnöveli a koponyaűri nyomást, hogy az már életveszélyes is lehet. Ennek elhárítása ún. sönt (shunt) kialakítását teszi szükségessé.

A beavatkozás célja és lényege az, hogy biztosítsák a koponyaűrből a felgyülemlő folyadék folyamatos elfolyását. Ezt rendszerint úgy oldják meg, hogy egy bőr alatt elhelyezett műanyag csövön keresztül a folyadékot a koponyaüregből a hasüregbe vezetik. A söntképzés maga veszélytelen beavatkozás. További műtéti szövődmény lehet a fertőzés (infekció), amelyet megfelelő antibiotikumok adásával igyekeznek leküzdeni.

Esetenként maradandó károsodások is kialakulhatnak a beavatkozások kapcsán. A műtét során sajnos a normál agyszövet is részleges károsodást szenvedhet, amelynek következményeként különböző működési zavarok alakulhatnak ki: gondolkodási, látási és beszédzavarok.

Személyiségváltozás és epilepszia jellegű tünetek is jelentkezhetnek. Idővel rendszerint enyhülnek a tünetek, de akár maradandóvá is válhatnak. A működési zavarok enyhítésére fizikoterápiát, beszédgyakorlatokat (logopédiai kezelés) és egyéb módszereket alkalmaznak a beteg életminőségének javítása érdekében.