Az agydaganatok típusai

A központi idegrendszer daganatainak elhelyezkedésük szerint két csoportját szokás elkülöníteni: a koponyaűri (agyi) és a gerinccsatornabeli (gerincvelői) daganatok csoportját. Származásuk szerint pedig azok idegszövet és nem idegszövet eredetű daganatok csoportjára oszthatók.

Az agydaganatok különböző, gyakrabban előforduló típusairól áttekintést nyújt a következő táblázat, amely a WHO (Egészségügyi Világszervezet) által javasolt osztályozás alapján, annak némi módosításával készült.

Az agydaganatok főbb típusainak csoportosítása eredet és szövettani sajátosságaik alapján

TÁBLÁZAT

Mindezek után nézzük az egyes daganattípusokat és jellemzőjüket. Mint az a táblázaton látható, a daganatok első csoportját az idegszövet eredetű (neuroepithelialis) daganatok képezik. Ennek első alcsoportját a különböző támasztósejtekből (glia-astrocyta, oligodendroglia sejtekből) eredő daganatok, a gliomak képezik. E csoportba tartoznak az agykamrákban lévő érfonatok sejtes elemeiből, valamint a tobozmirigyből (glandula pinealis) kiinduló daganatok is, utóbbiakat azonban külön csoportba sorolják. A gliomak képezik a központi idegrendszerben leggyakrabban előforduló daganatféleséget, az agydaganatoknak mintegy a felét.

Az idegszövet eredetű daganatok további alcsoportjait, az idegsejt eredetű (neuronális), a differenciálatlan sejt eredetű, vegyesen idegsejtekből és támasztósejtekből felépülő daganatok alkotják. Ezen alcsoportokba a gliomaknál lényegesen ritkábban előforduló daganattípusok tartoznak. A továbbiakban részletesebben csak a gyakrabban előforduló daganattípusokat tárgyaljuk.

Astrocytomák

Az astrocytomák az idegszövet csillag alakú támasztósejtjeiből kiinduló daganatok.

Bármely életkorban, az agy bármely részében kialakulhatnak. Szövettani vizsgálat alapján e daganatoknak is több típusát különítik el. A növekedési módjukat tekintve két formájuk van: a körülírt és a diffúz. Az a jellemzőjük, hogy a körülírtnak látszó daganat is mindig beszűri (infiltrálja) a még épnek látszó környezetét.

Ezzel magyarázható, hogy az ilyen típusú daganat műtétileg ritkán távolítható el teljesen. E daganatok sugárkezelés iránt kevésbé érzékenyek, bizonyos keringési akadályok miatt (vér-agy gát) a kemoterápiás gyógyszerek is nehezen jutnak el az elpusztítandó kóros sejtekhez. A daganatsejtek sajátosságait, egyéb tulajdonságait mikroszkópos vizsgálatokkal állapítják meg.

Ezek alapján határozzák meg a betegség stádiumát, az alkalmazott gyógymódokat. Mindezek a betegek életkilátásait, életminőségét egyaránt meghatározzák. Az astrocytomák egyik igen gyakori típusát az anaplasticus astrocytomák képezik. Ezek a gliomak egyharmadát teszik ki. A szakirodalom III-IV. stádiumú astrocytomáknak is nevezi azokat. Ezek rendszerint nagyobb kiterjedésű, a környezetüket messze beszűrő módon növekvő, igen rosszindulatú daganatok.

E daganatok gyakran fokozatosan a gliomák egyik legrosszabb indulatú formájává, az ún. glioblastoma multiformévá, alakulhatnak. Ritkán a látóideg (nervus opticus) képleteiből is eredhet astrocytoma. A látóidegből kiinduló astrocytomák többsége 10 évesnél fiatalabb korú gyermekekben fordul elő.

Glioblastoma multiforme

A gliomak legrosszabb indulatú típusa, igen agresszív, gyorsan növekvő, legkevésbé differenciált, változatos megjelenésű és terápiásan nehezen befolyásolható
daganat. A gliomak több mint fele ilyen daganat. Bármely életkorban jelentkezhet, de 35-45 évesekben a leggyakoribb. Előfordul, amikor a glioma kezdettől ilyen rosszindulatú formában lép fel, gyakrabban viszont a jobb indulatú gliomakból fokozatosan alakul ki ez a típus. Rendszerint a nagyagyféltekékben, leginkább a homloklebenyben keletkezik. Az agyban elhalások, bevérzések láthatók. Sajnos a beteg életkilátásai a leírtakból eredően nem jók.

E daganatféleség a jelenleg elérhető onkológiai kezelési módok kombinált alkalmazásával sem igazán befolyásolható.

Oligodendrogliomak

Az oligodendrogliomak többnyire 40-50 évesekben fellépő, lassan növekvő daganatok.

A koponyaűri gliomaknak mintegy 5%-át alkotják. Előfordul rosszabb indulatú, anaplasztikus formája is. Az esetek többségében a nagyagyféltekékre korlátozódnak, ritkán a kisagyban és a gerincvelőben is előfordulhatnak. Gyakoriak bennük az elhalásos gócok, a bevérzés és meszesedés.

A röntgen és computertomográfiás (CT) vizsgálatok során a daganatban meszes gócok észlelése e daganatféleségre utaló gyanújel lehet.

Ependymomák

Az ependymomák az agykamrákat és a gerincvelő közepén futó csatornát bélelő sejtekből kiinduló daganatok. Leggyakrabban a IV. agykamra, a gerincvelő, az ágyék keresztcsont
táji duzzanata, illetve a gerincvelő ostorszerű végágain (filum terminale) kialakuló daganatok. Az agyban kialakuló daganat a koponyaűri gliomaknak mindössze 5-6%-át, a gerincvelőieknek viszont kétharmadát teszik ki. Többségük gyermek- és serdülőkorban fordul elő. Szövettanilag több típusa ismert. E daganatok lassan, de expanzív módon, környezetükre nyomást gyakorolva növekednek, és a tüneteket ezzel idézik elő. Az agyi elhelyezkedésű ependymomák tünetei: liquor keringési zavarok - a folyadékkal telt agykamrák nagyfokú tágulata - vízfejűség (hydrocephalus) kialakulása lehet. A gerincvelőben lévő tumorok fél- és/ vagy kétoldali izomerőcsökkenést, az alsó testfél teljes bénulását (haránt laesio) válthatják ki. A liquorral a központi idegrendszeren belül - kiindulási helyüktől - messze terjedhetnek.

E daganattípus sebészi úton történő eltávolítása nehezen megoldható. Nem kedvező kórjóslatú betegség.