Az agydaganatokkal kapcsolatos szakkifejezések magyarázata

adjuváns kezelés: más kezelési eljárást (leggyakrabban a daganat műtéti eltávolítását követő) kiegészítő gyógykezelés

akusztikus (acusticus): hallással kapcsolatos

akusztikus neurinoma (acustic neurinoma): a hallóideg jóindulatú daganata, amely azonban a koponyaüregben való elhelyezkedése miatt veszélyes daganat

agnozia (agnosia): személyek, tárgyak, hangok, szagok felismerésére való képesség elvesztése

afázia (aphasia): a beszélőképesség elvesztése

agráfia (agraphia): az írásképesség elvesztése

alopecia: a haj kihullása, elvesztése, kopaszság kialakulása, amely kemoterápiás kezelések és a koponyát érő besugárzás gyakori mellékhatása

anaplázia (anaplasia): rosszindulatú daganatokban gyakran fellépő jelenség/folyamat, amelynek lényege, hogy a sejtszaporodás során az eredetinél egyre differenciálatlanabb sejtek keletkeznek Az ismétlődő sejtosztódások során a daganatsejtek egyre inkább elveszítik a képződésük helyét képező szerv, illetve szövet normál sejtjeire jellemző sajátságait, egyre kevésbé hasonlítanak azokhoz. Az anapláziához vezető folyamat a sejtek génállományát érintő, azok olyan alak-, nagyság-, szerkezeti és elrendeződési változásaival jár, amelyek alapján azok rosszindulatú daganatsejtként ismerhetők fel.

aneszteziológus: olyan szakorvos, aki a betegek műtétre való előkészítése, az érzéstelenítés, altatás, az újraélesztés (resustitacio) és fájdalomcsillapítás körébe tartozó ismeretekkel rendelkezik

angiográfia (angiographia): az érrendszer vizsgálata kontrasztanyaggal történő feltöltéssel és röntgenfelvétel készítésével

angiogram: az erekről készült röntgenfelvétel

asztrocitóma (astrocytoma): az agyban keletkező, az agyszövet csillag alakú támasztósejtjeiből kiinduló daganat, a gliomák egyik formája

ataxia: idétlen, összehangolatlan (koordinálatlan) mozgás

anorexia: kóros étvágytalanság

anozmia (anosmia): szaglásérzés hiánya

benignus: jóindulatú

biopszia (biopsia): olyan kis műtéti beavatkozás, amelynek során a beteg kórosnak vélt szervéből diagnosztikus célból mikroszkópos vizsgálatra kicsiny szövetmintát vesz az orvos

biopsziás anyag: diagnosztikus célra kivett szövetminta

bioterápia: a szervezet immunvédekezésének fokozására irányuló kezelés, többnyire természetes eredetű anyagok, készítmények felhasználásával

cerebrum: agy

cerebralis: agyi

cerebellum: kisagy

cerebellaris: kisagyi

cerebrospinális folyadék (liquor cerebrospinalis): az agykamrákban termelődő víztiszta folyadék, amely az agy és gerincvelő lágy burkának két vékony, hártyaszerű rétege közé jutva folyadékréteget képez a szóban forgó szervek körül, és ez fokozza azok védelmét, emellett szerepe van azok anyagcsere-folyamataiban is.

cerebrális hemiszférium (haemispherium cerebri): agyfélteke

citotoxikus (cytotoxikus): a sejtet elpusztító szer (vegyület), sejtméreg

citosztatikus (cytostaticus): a sejtek szaporodását gátló, de a sejteket közvetlenül el nem pusztító készítmény

CNS: a központi idegrendszer angol nevének (Central Nervous System) rövidítése. Gyakran használják a hazai kórtörténeti leírásokban is.

CSF: a Cerebro Spinalis Fluid angol szakkifejezés rövidítése, a cerebrospinális folyadék napi gyakorlatban való megjelölésére. Hazánkban is elterjedt használata az orvosi gyakorlatban.

CT/CAT-scan (Computeres Tomográfia, Computerizált Axiális Tomográfia): számítógéppel összekötött röntgenkészülék segítségével valamely testrészről - például az agyról - előre meghatározott síkokban történő ún. rétegfelvételek készítése diploid (sejt): kettős, két teljes kromoszómakészlettel rendelkező sejt. A normál emberi sejtek ilyenek, a petesejt és a hímivarsejtek (spermiumok) kivételével (utóbbiak csak egy kromoszómakészlettel rendelkeznek).

diplopia: kettőslátás

diszfágia (dysphagia): nyelési nehézség vagy képtelenség, olyan tünet, amely többnyire az agytörzs alsó részében elhelyezkedő daganat létére utal.

diszfázia (dysphasia): a szavak kiejtésének zavara. A beteg képtelen szavak kiejtésére vagy hibásan ejti azokat. Megnyilvánulhat úgy is, hogy a kiejtett vagy írott szót nem képes megérteni a beteg. Ez gyakori tünet az agyféltekében lévő, annak mellső, halánték-, fali vagy tarkótáji lebenyét érintő daganat esetén.

dizartria (dysarthria): hangok megalkotásának és a szavak kiejtésének zavara. Oka lehet a nyelv- vagy arcizom, illetve az agytörzs és a nyúltvelő károsodása, illetve az ez utóbbiakra gyakorolt nyomás is (pl. daganat által).

dura mater: kemény agyburok

emezisz (emesis): hányinger, hányás

ependimoma (ependymoma): az agy-, illetve gerincvelői daganatok egyik formája, amely a kamrákat - ritkán a gerincvelőben húzódó központi csatornát - bélelő ependymasejtekből indul ki

epilepszia: sokféle agyi tünet mellett legtöbbször időszakos görcsrohamokkal, tudatzavarral járó megbetegedés, amely valamilyen friss vagy régi agykárosodás következménye. A betegnél elektroenkefalográf készülékkel (EEG) végzett vizsgálat az agy elektromos aktivitásának átmeneti zavarait mutatja. Rendszerint a rohamokat kiváltó izgalmi góc helye is meghatározható.

etiológia (aetiologia): kóroktan, betegségek eredetére vonatkozó ismeretek

extracerebralis: az agyféltekéken kívül elhelyezkedő képlet (daganat, vérömleny, idegen test stb.)

extraduralis: a kemény agyburkon kívül elhelyezkedő képződmény

fokális (focalis): jól körülírt területre, gócra korlátozódó

fertilitás (fertilitas): fogamzó -, illetve megtermékenyítőképesség

ganglion: idegdúc, a perifériás idegrendszerben lévő idegsejt-tömörülések, amelyek lapos, gömbölyded képletek formájában szabad szemmel is láthatók. Használatos a megjelölés bizonyos, az agyban és gerincvelő állományában található, specifikus idegsejtcsoportok megnevezésére is.

glia (neuroglia): görög eredetű szó, jelentése ragasztó anyag, az agy támasztószövetét nevezzük gliának vagy neurogliának.

gliasejtek: az agy támasztószövetének sejtjei, amelyeknek három típusát különböztetik meg: asztrociták (astrocyták), oligodendrocyták és microgliasejtek. Szemben az idegsejtekkel, a gliasejtek nem vezetnek elektromos impulzusokat.

glioblastoma (multiforme): az agy támasztószöveti sejtjeiből eredő daganatoknak, a gliomáknak, egyik legrosszindulatúbb formája

glioma: az agy támasztószövetének (neuroglia) sejtjeiből kiinduló rosszindulatú daganat

growth-factor: növekedési faktor, olyan fehérjetermészetű anyag, amely a sejtosztódást, sejtszaporodást serkenti. Normál sejtek is termelik a magzati fejlődés és a sebgyógyulás során. A daganatsejtek fokozott mennyiségben termelik.

hemianopszia (hemianopsia): a látótér felének kiesése, elvesztése, mégpedig a látótér azon felének elvesztése, amely egyenes előretekintés esetén mindkét szemmel látható.

hemiparézis (hemiparesis): féloldali izomgyengeség

hemiplégia (hemiplegia): féloldali bénulás

herediter: örökletes

herniáció (herniatio): sérvképződés

heterogén: különböző részekből, típusokból álló

hidrokefalusz (hydrocephalus): vízfejűség, az agyfolyadék (liquor) felhalmozódása a kitágult agykamrákban

hipertermia (hyperthermia): a testhőmérséklet megemelkedése vagy megemelése

hipertermiás (hyperthermias) kezelés: hőkezelés, melegkezelés, vizsgálat alatt álló terápiás beavatkozás. Ennek során a daganatszövet és bizonyos mértékig az egész szervezet hőmérsékletének emelésével igyekeznek a kemo- és sugárterápia iránt érzékenyebbé tenni a daganatsejteket, eredményesebb elpusztításuk érdekében.

hipofízis (hypophysis): agyalapi mirigy

hipotalamusz (hypothalamus): a III. agykamra közelében található sejtdús, sok idegsejtet tartalmazó, az agy szürkeállománynak minősülő része, amely a szervezet testhőmérsékletének, valamint az éhség- és szomjúságérzetnek a szabályozásában játszik meghatározó szerepet.

homogén: azonos összetételű, azonos típusokból álló hoszpisz (hospice - angol eredetű szó): Betegségük végstádiumába került embereknek terápiás ellátást, testi-lelki támogatást egyaránt nyújtó, az emberi méltóságot a halál előtt is szeretetteljes
környezetben biztosító osztályok, intézmények. Hazánkban még csak csirájában létezik.

idegsebész: az idegrendszert érintő műtétek végzésére kiképzett szakember

immunrendszer: a szervezet sajátos sejtjeinek és szerveinek összessége, amely a fertőzésekkel és a betegségekkel szembeni védelmét szolgálja

immunterápia: a terápia azon formája, amely a szervezet immunrendszere működésének javítása, serkentése, a hibás funkciók kijavítása (immunmodulálás) révén törekszik valamely betegség (daganat) leküzdésére vagy az általa okozott panaszok, tünetek enyhítésére. Azon anyagokat pedig, amelyekkel ezt a hatást elérni próbálják, ún. immunmodulánsoknak és/vagy "biológiai választ módosító" anyagoknak nevezik. Az immunterápia egyik módja az is, amikor a daganat antigénként való hatásának fokozása révén (pl. nem ártalmas, csak a daganatsejtekben szaporodó vírusok bevitele által) segítik elő a daganatsejtek immunmechanizmusok által történő elpusztítását.

intersticiális (interstitialis) sugárterápia: a sugárkezelés azon módja, amikor a sugárzó (radioaktív) anyagot tartalmazó edénykéket (tűket, csövecskéket stb.) közvetlenül a daganatszövetbe ültetik (implantálják).

intraarterialis injekció, kemoterápia: közvetlenül a daganatot ellátó verőérbe történik a daganatgátló készítmény bejuttatása.

intracerebralis: az agyállományban elhelyezkedő képlet (pl. daganat, vérömleny stb.) intrakraniális (intracranialis): a koponya üregében elhelyezkedő képlet

intradurális (intraduralis): a kemény agyburkon belül elhelyezkedő képlet

intramuszkuláris (intramuscularis): izomba adott injekció intratekális (intrathecalis): injekció formájában való gyógyszerbevitel közvetlenül a liquortérbe (a lágy agyburok rétegei közé), többnyire gerinccsapolás (lumbálpunkció), ritkábban
cisternacsapolás során

intratumoralis: közvetlenül a daganatba adott injekció

intraventricularis: agykamrán belüli

invazív (invasiv): a környező ép szöveteket beszűrő, azokba behatoló és azokat elpusztító (daganat)

ipszilaterális (ipsilateralis): azonos oldali

karcinoma (carcinoma): rák (a bőr és a nyálkahártyák hámsejtjeiből és különböző szervek hámeredetű sejtjeiből kiinduló rosszindulatú daganat)

kraniektómia (craniectomia): a koponyacsont egy részének műtéti eltávolítása, koponyalékelés

kraniotómia (craniotomia): koponyaműtét, a koponyalékeléssel eltávolított csontlemez viszszahelyezésével

kemoterápia (chemotherapia): daganatellenes készítményekkel történő gyógykezelés letargia (lethargia): kimerülés vagy fáradtság következtében kialakuló közönyös állapot

lokális (localis): egy adott helyen lévő (elváltozás) vagy csak az adott helyre irányuló kezelési eljárás (helyi terápia)

lumbálpunkció (lumbalpunctio): gerinccsapolás. A gerinc ágyéki (lumbalis) szakaszán bevezetett tű segítségével történő gerincvelői folyadék (liquor) leszívása. A beavatkozás során kontrasztanyagot is juttathatnak a térbe a gerincvelőről készítendő röntgenfelvétel (myelogram) készítésének céljából.

malignus: rosszindulatú

medulloblastoma: a kisagyban előforduló - többnyire gyermekkorban fellépő - rosszindulatú daganattípus

membrán: vékony, többnyire valamely szerv felszínét takaró, a testüreget bélelő szövetréteg

meninx: a központi idegrendszert egységesen körülfogó különleges háromrétegű burokrendszer. Szerepe az agy és gerincvelő védelme, rögzítése, a vér- és liquorkeringésnek a biztosítása. Részei a külső, ún. kemény agyburok (dura mater v. pachymeninx) és a lágy agyhártya (leptomeninx). Utóbbi két egymással összefüggő vékony rétegből áll, a külső pókháló-hártyából (arachnoidea) és a belső, érhálózatot tartalmazó, ún. érhordó hártyából (pia mater).

meningeoma: az agyburkokból eredő, szövettani sajátságait tekintve jóindulatú agydaganat, amely nagysága, elhelyezkedése révén veszélyes is lehet.

mágneses rezonanciás vizsgálat (MRI - Magnetic Resonance Imaging): Viszonylag új, nagy hatású eszköz és eljárás a szervezet belső részeiről, szerveiről történő képalkotás céljaira. Olyan technológia, amely mágneses mezőket alkalmaz a test különböző részeinek leképezésére. Ezt nagyon erős elektromágneses és rádiófrekvenciás hullámok alkalmazásával és komputer segítéségével érik el. Az MRI-vel nagy felbontású felvételek készíthetők. Olyan személyek esetében, akiknek szervezetében fém-, illetve vastartalmú eszköz (pacemaker, ízületi protézis, mesterséges szívbillentyű stb.) van beépítve, vagy háborús sérülés következtében puskagolyó vagy gránátszilánk maradt testükben, MRI-vizsgálat nem végezhető.

metasztázis (metastasis): áttét, valamely szerv rosszindulatú daganatából a nyirok- és/vagy véráram útján más szervbe, testrészbe jutott daganatsejtekből az új helyen kialakult daganatos góc

metasztatikus agydaganat: az agyban lévő olyan daganat, amely nem az agy valamely saját sejtjéből keletkezett (indult ki), hanem a szervezet más részében képződött daganatból az agyba jutott daganatsejtek szaporodása révén alakult ki, ezért másodlagos agydaganatnak is hívják

mielogram (myelogram): a gerincvelőről készült röntgenfelvétel, amelyen a gerincvelőn kívül a csigolyacsontok is láthatók

nekrózis (necrosis): elhalás. A daganatok közepében, vagyis azok vérrel kevésbé ellátott területén gyakran fellépő jelenség. Az agydaganatok közül a glioblastoma multiforme nevű daganatban észlelhető leggyakrabban.

neoplazma (neoplasma): új, kóros képződmény, daganat

neurogén: idegi eredetű

neurinoma: az agy- és perifériás idegeket borító vékony burkot, az ún. ideghüvelyt alkotó sejtekből (első leírójuk után, Schwann-sejtek) kiinduló daganat, Schwannomának is nevezik, ilyen pl. a hallóideg daganata (Acusticus neurinoma)

neuroektoderma (neuroectoderma): az embrió azon része, amelyből az idegrendszer kifejlődik

neuron: idegsejt

neurológus (neurologus): olyan szakképesítéssel rendelkező orvos, aki az idegrendszer rendellenességeinek, betegségeinek megállapításában és kezelésében különös jártassággal rendelkezik

neuroonkológus: olyan szakorvos, aki az agydaganatos betegek kezelésében rendelkezik különös jártassággal, és arra jogosító szakképesítése van

neuropathológus: olyan patológus szakorvos, aki a központi idegrendszert érintő kórfolyamatok mikroszkópos diagnosztikája terén rendelkezik különös jártassággal

neuroma: idegsejtekből eredő daganat

nukleáris medicina (nuclearis medicina): az orvostudomány olyan ága, amely radioizotópokat használ diagnosztikus vagy terápiás célra.

nukleusz (nucleus): sejtmag, amely a sejt genetikai információkat hordozó anyagát (DNS-t, géneket, kromoszómákat ) tartalmazza

nisztagmus (nystagmus): a szemgolyók gyors mozgása

oligodendroglioma: az agydaganatok egyik típusa, amely az oligodendrocyta elnevezésű támasztósejtekből indul ki

onkogén (oncogen): az onkogének a sejtek génállományát, genomját (DNS-ét) érintő elváltozások során kialakuló kóros gén. Pontosabban fogalmazva az onkogének a minden sejt genomjában meglévő, az embrionális fejlődés során sejtszaporodást összehangoltan serkentő, azután pedig inaktivált állapotba kerülő protoonkogének újraaktiválódása révén keletkeznek. Az aktiváció során a protoonkogének olyan szerkezeti és működésbeli változásokat szenvednek, amelyek előmozdítják a daganatképződést és a daganatos progressziót.

onkogenezis (oncogenesis): daganatképződés folyamata

onkológus: daganatos betegségben szenvedők gyógykezelésére szakosodott orvos

ödéma (oedema): fokozott folyadék- (víz) tartalom által előidézett duzzanat, pl.: agyödéma

papillaödéma (papilla oedema): a látóideg szemfenéken - szemtükrözéssel - látható végének vizenyős duzzanata, ez a fokozott koponyaűri nyomás jele, amely a koponyaüregi daganatok gyakori szövődménye. Papillaödéma akkor is kialakulhat, ha nincs ugyan jelentősen emelkedett koponyaűri nyomás, de közvetlenül magát a látóideget nyomja a daganat.

paralízis (paralysis): bénulás. Az egyes izmok, izomcsoportok működésének elvesztése a központi idegrendszer sérülése, illetve annak betegsége (pl. daganat) következtében. A paralízis a test fél oldalát vagy mindkét testfelet érintő mozgásképtelenségben nyilvánul meg.

parézis (paresis): enyhe bénulás, az izomerő csökkenése, de nem teljes megszűnése

paresztézia (paraesthesia): rendellenes érzések, égés-, bizsergésérzés, amelynek hátterében többnyire enyhe idegrendszeri károsodás áll.

palliatív (terápia): olyan gyógyeljárás, amelytől gyógyulás nem várható ugyan, de késleltetheti a daganat progresszióját, enyhíti a tüneteket, és javítja a beteg életminőségét

patológus (pathologus): olyan szakorvos, akinek munkáját elsősorban az képezi, hogy a betegből, annak valamely - vizsgáló eljárással kórosnak bizonyult - szervéből kivett szövetmintában mikroszkópos vizsgálattal észlelhető elváltozások analízise révén a pontos diagnózist megállapítsa. Ez az ún. kórszövettani vizsgálat. Az eltávolított szövetmintát mindig kórszövettani vizsgálatnak kell alávetni, mert csak így állapítható meg biztonságosan, hogy van-e benne rákos elváltozás vagy sem. A daganatos betegségek vonatkozásában csakis ennek alapján állítható fel biztos diagnózis és végezhető terápiás beavatkozás. Patológus végzi emellett az elhunyt betegek boncolását, szerveinek vizsgálatát is, a halál okának megállapítását és a beteg életében felállított diagnózisok helyességének ellenőrzését.

pozitron emissziós tomográfia (PET-scan - Positron Emission Tomography): olyan vizsgálóeljárás, amelynek során alacsony radioaktivitású cukrot használnak az agy anyagcsere aktivitásának mérésére

PNET (Primitiv Neuroectodermalis Tumor): ideghám eredetű, primitív, differenciálatlan daganat

prognózis (prognosis): kórjóslat. A különböző vizsgálóeljárásokkal nyert adatatok gondos elemzése révén kialakított szakvélemény az észlelt betegség várható, "valószínű" kimenetelére, lefolyására vonatkozóan általánosan vagy egy adott beteg esetében

protoonkogén: a genetikai anyag (DNS) azon része, amely fiziológiás körülmények között a sejtszaporodás, a szövetnövekedés és a regeneráció szabályozásában játszik meghatározó szerepet. Amennyiben viszont a protoonkogének aktiválódása valamilyen ismert vagy ismeretlen okból az előbb felsorolt fiziológiás folyamatoktól függetlenül következik be, azok daganatképződés kiváltására vagy elősegítésére képes onkogénné válnak.

prokszimális (proximalis): közelebbi, a törzshöz közelebb eső

quality of life: az életminőség angol elnevezése

radiorezisztens: a sugárterápiával szemben nem vagy kevéssé érzékeny sejt, szövetféleség vagy daganat

radioszenzitív: sugárterápiára érzékeny (daganat)

radiosebészet: lásd sztereotaktikus radiosebészet

recidiva: kiújulás

rekurrens (recurrens): kiújuló, visszatérő betegség (daganat)

remisszió (remissio): a kórtünetek ideiglenes megszűnése vagy csökkenése, átmeneti javulás. A daganat tömegének csökkenése, kisebbedése vagy a daganat teljes (sajnos többnyire csak átmeneti) eltűnése a kezelés hatására.

rezekció (resectio): csonkolás, kivágás, a daganat műtéti eltávolítása

reziduális (residualis) daganat: visszamaradó. A kezelés (többnyire a daganat főtömegének műtéti eltávolítása) után visszamaradt daganatszövet.

spaszticitás (spasticitas): fokozott izomtónus, nem akaratlagos izom-összehúzódások a központi idegrendszer valamilyen károsodása miatt

sztereotaktikus: pontos helymeghatározás háromdimenziós térben

sztereotaktikus radiosebészet: sugárterápiás technika. A daganat helyének, kiterjedésének háromdimenziós térben történő meghatározása alapján több irányból pontosan irányított sugárnyalábokkal törekszik a daganat teljes, annak műtéti eltávolításával egyenértékű elpusztítására.

szteroidok: duzzanat (vizenyő) és gyulladás csökkentésére (is) használt gyógyszerek

strabizmus (strabismus): kancsalság

szubkután (subcutan): bőr alatti tinnitus: fülcsengés. A hallóideg daganatának gyakori tünete.

tumor: daganat, kóros szövetburjánzás, lehet jó- és rosszindulatú. Bizonyos elhelyezkedésben a jóindulatú daganat is lehet életveszélyes.

tumormarker: a vérben vagy más testfolyadékban lévő anyag, amelynek jelenléte daganat fennállását jelzi, vagy akár bizonyos daganattípus meglétére utal ultrahangos vizsgálat: a szervezet bizonyos szerveinek és azok elváltozásainak láthatóvá tétele azáltal, hogy a rájuk irányított hanghullámok visszaverődnek azokról

ventriculus cerebri: agykamra. Az agyban négy különböző, egymással összeköttetésben álló agykamra található.

vitális: életfontosságú, az élet jelenségeivel kapcsolatos