Az agydaganatok kialakulása és gyakorisága

Dr. Lapis Károly 2011. szeptember 15.
Megosztás:

Mi az agydaganat meghatározása? Mennyire gyakoriak az agydaganatok és jellemzően milyen korosztályban fordulnak elő? Mekkora az örökletes tényezők szerepe az agydaganatok kialakulásában?

Az idegrendszer daganatainak két nagy csoportja ismert:

  • a központi idegrendszeri (a koponyaüregi és gerinccsatornabeli) tumorok,
  • a koponyaűrön és gerinccsatornán kívül fekvő idegek sejtes elemeiből eredő, ún. perifériás idegrendszeri daganatok.

A központi idegrendszeri daganatok elhelyezkedésük szerint két csoportra oszthatók: megkülönböztetünk koponyaűri (agyi) és gerinccsatornabeli daganatokat.

Jó- vagy rosszindulatú daganat a központi idegrendszer bármely részében és az ott jelen lévő bármely sejtféleségből kialakulhat.

Az agydaganat definíciója

Agydaganatnak az a daganat nevezhető, amely magából az agyból, vagyis annak valamely sejtjéből indul ki. A mindennapi gyakorlatban azonban agydaganatról beszélünk akkor is, ha a daganat nem magából az agyból, hanem valamely, az agy közvetlen közelében elhelyezkedő szövetből, képletből ered. Így például az: agyalapi mirigyből (hypophysis), tobozmirigyből (glandula pinealis) az agyidegek valamelyikének a csontos koponyaüregen belüli szakaszából, az agyburkok (kemény és lágy agyburok) sejtes elemeiből indul ki.

A koponyacsontból kiindulókat viszont - még ha befelé, a koponyaüreg felé növekednek is - nem sorolják az agydaganatok körébe, jóllehet azokhoz hasonló tüneteket okoznak. Más szervek daganataiból a vérárammal az agyállományba bekerülő sejtekből kialakuló, ún. áttéti daganatok sem tekinthetők agydaganatnak.

Az áttéti daganatoknak a valódi, elsődleges agydaganattól való elkülönítése sok esetben nem egyszerű feladat, mert azok az agyban való növekedésük során az elsődleges agydaganatokéhoz teljesen hasonló tüneteket okozhatnak. Ezzel magyarázható, hogy csak sokoldalú, műszeres kivizsgálás után jutnak el a helyes diagnózishoz a szakemberek, a daganat áttéti jellegének megállapításához és annak bizonyításához. Különösen így van ez akkor, ha még nem ismert, hogy a beteg elsődleges daganata hol van, mely szervéből indult ki az. Sajnos az is előfordul, hogy nem az elsődleges daganat, hanem annak az agyban keletkező áttétei okoznak először tüneteket. S csak miután kiderül, hogy a tünetekért felelős "agydaganat" valójában áttéti daganat, kezdődhet el az addig rejtve maradt elsődleges tumor keresése, keletkezési helyének felderítése.

A fentiek értelmében az agydaganatok körén belül, kiindulási helyüket figyelembe véve két csoport különíthető el:

  • magából az agyállományból, az agyszövet sejtes elemeiből kiinduló daganatok,
  • az agyszöveten kívüli - fentebb felsorolt -, a csontos koponyaűrön belül elhelyezkedő képletekből, szövetekből kiinduló tumorok csoportja.

Az agydaganat előfordulása, gyakorisága

A központi idegrendszeri daganatok az összes rákos halálozásnak mintegy 2%-áért felelősek, és az összes daganatok 3-5%-át teszik ki. Ezek 80%-át az agyi/koponyaűri tumorok képezik, 20%-uk pedig a gerincvelőből és annak burkaiból ered. Az USA-ban 2001-ben az egy évben előforduló, felismert elsődleges agydaganatban szenvedő betegek száma 17 200 fő volt, közülük 7400 nő, 9800 férfi volt.

Az agydaganatok előfordulása férfiakban valamivel gyakoribb, mint nőkben, egy daganatféleség - a később ismertetésre kerülő meningeoma - kivételével, amely viszont valamivel gyakoribb a nőkben. Az elsődleges agydaganatok előfordulási gyakorisága két korcsoportban lényegesen magasabb az átlagnál, éspedig a 8 évesnél fiatalabb gyermekek és a 70 évesnél idősebb emberek csoportjában. A 70 évesnél idősebbek esetében az össznépességre vonatkozóan 8,2-ről 20-ra emelkedik az agydaganatok 100 000 főre eső gyakorisága. Gyermekekben a fehérvérűség (leukaemia) után a második leggyakoribb daganatféleséget a központi idegrendszer daganatai képezik. A gyermekkorban előforduló daganatos megbetegedések 20%-a központi idegrendszeri eredetű.

Feltűnő, hogy a gyermekkori központi idegrendszeri daganatok mintegy 70%-a a kisagyból indul ki, míg a felnőttkorban jelentkező agydaganatok 70%-a a nagyagy állományából ered. Kiemelendő, hogy az agyból kiinduló (elsődleges agydaganatok) tumorok mintegy felét az agyszövet ún. támasztósejtjeiből (glia) eredő daganatok - gliomák - képezik. Itt is hangsúlyozni kell, hogy az agyban észlelt rosszindulatú daganatoknak közel fele nem az agyszövetekből vagy burkaiból ered, tehát nem elsődleges agydaganat, hanem valamely más szerv rosszindulatú daganatának terjedése során fellépő áttét (metastasis). Meg kell említeni, hogy tapasztalat szerint a tüdő, emlő, vese és a gyomor-bél-traktus, valamint a bőrnek festékes rosszindulatú daganatai (melanoma malignum) képeznek leggyakrabban áttéteket az agyban.

Az agydaganat és a gerincvelői daganatok okai

Megfigyelések szerint olyan családokban, amelyekben agydaganat előfordult, az átlagosnál nagyobb az esélye a családtagok esetében a betegség kialakulásának. Mai tudásunk szerint azonban az örökletes tényezőknek csekély a szerepük agydaganatok keletkezésében. Az agydaganatban megbetegedettek kevesebb mint 5%-ában volt kimutatható, hogy családjukban már előfordult agydaganat. Ismert viszont, hogy néhány ritka, örökletes betegségben - például a göbös agykeményedés (sclerosis tuberosa) és neurofibromatosis I. típus - szenvedőkben gyakrabban fordul elő agydaganat, és rendszerint gyermek- vagy fiatal felnőttkorban jelentkeznek.

Az agy- és gerincvelői daganatok kóroktana nem tisztázott, keletkezésük okait máig nem ismerjük. Ismeretesek bizonyos ún. kockázati tényezők, amelyek ismereteink szerint növelik az agydaganatban való megbetegedés esélyét. Ilyen legrégebben ismert kockázatnövelő tényező: a koponya röntgenbesugárzása (különösen, ha gyermekkorban történik). Újabban megismertek: formaldehydnek való kitétel (expositio) (patológusok, balzsamozók körében), plasztikgyárakban a vinylchlorid monomernek, textil- és plasztiküzemekben pedig az acrylnitriteknek való kitétel. Koponya-, illetve agysérülések, a dohányzás és az alkoholizálás nem bizonyultak kockázatnövelő tényezőnek. Eltérőek a nézetek és a vizsgálatok nem tekinthetők lezártnak arra vonatkozóan, hogy a mobiltelefonok túlzott használata kockázatnövelő tényező-e vagy sem.

Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.

Hírek az Avemarról: