Olvasónk egy másik személyes történetre reagálva meséli el emlőrákos betegségével kapcsolatos élményeit. Elmondja, hogyan viselte a terápiával járó hajhullást, hogyan viszonyult családja a betegségéhez és ő hogyan tudott vele megbirkózni. Az alábbiakban saját szavaival írott beszámolóját olvashatják.
Az emlőrák összeállítás tartalma:
Az emlőrák összeállítás kezdőoldala
Az emlő felépítése és funkciója
Jóindulatú csomók
Az emlőrák típusai
Az emlőrák kialakulásának kockázati tényezői
A női nemi hormonok és a hormonpótlás szerepe
Az emlőrák tünetei - a korai felismerés szerepe
Az emlőrák diagnosztikája
Az emlőrák kezelési lehetőségei
Új eredmények az emlőrák sugárkezelésében
Hormonterápia
A HER2 pozitív emlőrák és kezelése
Érképződés gátlása az emlőrák korszerű kezelésében
Megelőzés, szűrés
Az emlőrákos beteg gondozása, utókezelése, rehabilitációja
Az emlő helyreállító műtétei
Az emlőműtét utáni aszimmetrikus testtartás megelőzése
Az emlőprotézis
Fiatalkori és terhességi emlőrák
Férfiak emlőrákja
Kapcsolódó anyagok:
Az emlőrák genetikája
A halból és a dióból származó zsírsavak csökkenthetik az emlőrák kockázatát
Emlőrák műtét
Kedves sorstársak!
A személyes történetek között olvastam a "Meggyógyultam?" című hozzászólást, arra szeretnék reagálni.
Teljesen azonos a történetünk. Én 39 éves dunaújvárosi nő vagyok, két gyönyörű kislány boldog édesanyja és egy csodálatos férj társa. Tavaly novemberben észleltem a bal mellemben egy nem odavaló valamit, amiről a vizsgálatok kimutatták, hogy rosszindulatú daganat. Decemberben meg is műtöttek, harmadát távolították el a cicimnek (mit ne mondjak, nem örültem,hisz így is kicsi volt...) és 17 nyirokcsomót a hónaljból. Ebből 3-ban már volt áttét, de a másik 14-ben nem, tehát ennek is örül az ember lánya. Aztán azt mondták,hogy gyógyuljak gyorsan, hogy mielőbb elkezdhessék a szervezetem mérgezését,azaz a kemót.
Már alig vártam az elsőt - komolyan, hisz annyi mindent hall az ember különböző jó és kevésbé jóindulatú emberektől, hogy ilyen lesz meg olyan. És általában azoktól hall az ember mindenféle jó tanácsot, akinek a legnagyobb baja az életben az volt, hogy letörött a műkörme vagy pedig az egyik rokonuknak eltávolították az orrmanduláját.
Szóval eljött február és az én első kedvenc koktélom ideje. Színét tekintve valami mediterrán löttyre emlékeztetett. Azt mondták, ha jó kislány leszek, három hetente fogok kapni belőle és mindezt hat alkalommal. Megígértem - persze hogy megígértem -, hogy megpróbálom minden cseppjét élvezni, nem kihányni és nem lenni rosszul tőle. Ezt nagyjából be is tartottam. Csak kicsit voltam rosszul tőle, picit hánytam amíg folyt belém, itthon meg csak felkelni és beszélni volt nehéz 2-3 napig, de nem baj, csak használjon.
A legjobban a szőrzetemnek használt, mert az hullt ki leghamarabb. A hajamat megsirattam, és aki a tükröt feltalálta, azt úgy jó messzire elkívántam. A legrosszabb a szempilláim elvesztése volt. Úgy néztem ki, mint egy guvadt szemű béka, de az én drága családom szemében mit sem változtam,ugyanúgy szerettek és simogatták, puszilgatták a kis kopasz fejemet. Az jó volt! Az egyik szemhéjon volt három (tudom, mert megszámoltam) szempilla,míg a másikon egy árválkodott. Fel akartam tupírozni azt az egyet, hogy felvegye a versenyt a másikkal, de feladta a harcot és a kezemben végezte.
Amúgy szerencsémre vagy hála Istennek a humorom,az öniróniám soha nem hagyott cserben! Kinevettem a kis tintahalamat és nem engedtem hogy elcsüggedjek, mert ezzel feladtam volna a harcot! Dacosan kell szembenézni vele (én legalábbis azt hiszem hogy ő, mármint a rák ettől fél, és a háttérbe húzódik!) Hát ha nem, akkor így jártam.
Visszatérve a kezelésre: rendületlenül követeltem a nekem igenis kijáró adagokat és bíztam benne, hogy pusztít rossz sejteket is a jók mellett. 22 sugárnyalábot szippantottam magamba - igaz hogy 25-öt kellett volna, de fellázadt a bőröm és nem kaphattam többet. Kontrollvizsgálat következett, ez jónak bizonyult. Én marha jól érzem magam, felerősödtem, el tudnék egy kisebb hegyet hordani! Komolyan, ahhoz képest, hogy a kemók alatt gyengének és állandóan fáradtnak éreztem magam, most csodálatosan vagyok. Nem szedek és nem is szedtem semmi csodaszert, azt eszem, amit a szervezetem kíván, napi két liter ásványvizet magamba gurítok és vagyok. Méghozzá jól. Nagyon jól.
Ezt kívánom minden társamnak akik ebben a cipőben járnak. Erő meg türelem. Na, türelmem most már fogytán, már ami a fejszőrzetemet illeti. Ugyanis nem igen akaródzik neki visszatérni a búbomra! 3 hónapja kaptam meg az utolsó kemót, talán egy centit nőtt a lelkem azóta. De bezzeg a többi szőrzetem! Komolyan, mint egy csimpánz: lassan befedi egész testem a szőrzet, még ott is, ahol azelőtt sohase volt! Ha ez mind a fejemen lenne... És akkor mutatják a félméteres hajhosszúságú nőideálokat a tévében, a gyönyörű sima szőrtelen testükkel, és ne legyél féltékeny és a tévét se törd össze. És ha nőiességeden csorba esett kérdezd a férjedet félóránként,hogy ugye hogy milyen szép vagy és hogy ő milyen rettenetesen szeret és...és... Nem tudom, hogy valaki elolvassa-e kusza soraimat vagy sem; aki úgy érzi,hogy lelkifröccsentésre vágyik, annak felajánlom magam, mert én mindig ilyen vagyok: teli derűvel és optimizmussal. Szóval kitartás és minden jót.
Sok szeretettel: Évi
Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.
