Az emlőműtét utáni aszimmetrikus testtartás megelőzése

Megosztás:

Az emlőcsonkoló műtéteket követően - bár ma már az emlő minél nagyobb területét megtartó műtéteket részesítik előnyben - alapvetően fontos marad a helyes testtartás megőrzésére irányuló gyógytorna. Miben és hogyan segít a gyógytornász?

Az emlőoperált betegek mozgásterápiás és gyógyászati segédeszközzel történő rehabilitációja egymást kiegészítve, egymással összhangban valósíthatja meg a beteg ideiglenesen megváltozott életminőségének helyreállítását.

Az emlődaganat kezelésének leggyakrabban alkalmazott módja a sebészi beavatkozás, amely az emlő részleges vagy teljes eltávolítását jelenti. A műtét és következményei testileg és lelkileg egyaránt nagy terhet rónak a betegre, hiszen az anyaságot és a nőiességet jelképező emlő elvesztését nehéz elfogadni. Éppen ezért fontos, hogy a beteg ismerje a műtét utáni rehabilitáció lehetőségeit, beleértve a gyógyászati segédeszközök szükségességét és elérhetőségét is.

Ma már az orvosi-szakmai eljárások az emlő minél nagyobb területét megtartó műtéteket részesítik előnyben (a szövődmények csökkentése céljából), de a beavatkozás tényén - mely csonkolással járó műtétet jelent - ez nem változtat, így a rehabilitáció változatlanul nagy jelentőségű.

A csonkolással járó műtét után a megváltozott testkép elfogadtatására és a helyes testtartásra kell elsősorban összpontosítani, vagyis az aszimmetriát, a kóros (védekező) tartás kialakulását kell megelőzni.

Miben segít a gyógytornász?

  • a mozgás betanítása során a váll-, nyak-, hátízületek bemozgatása a mozgásbeszűkülés megelőzése érdekében

  • a helyes légzés tudatosítása, a vénás- és nyirokkeringés támogatása, légző- és pangásgátló gyakorlatokkal (trombózis, nyiroködéma megelőzés)

  • a test kétoldali szimmetriájának megtartása, a testtartás kontrolljának biztosítása, tükör előtt végzett helyes tartásra irányuló váll-, nyak- és törzsgyakorlatokkal a féloldali helytelen tartás megelőzése.

 

Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.