,,Mert hiszem, hogy van holnap!"

2009. március 16.
Megosztás:

Egy nőnek a teste olyan, mint egy domborzati térkép: vannak hegyek, völgyek, dombok és egyéb földrajzi képződmények, mindenkinek másképp, máshogyan. Aki ismeri saját testének körvonalait, könnyebben vesz észre olyan változásokat, amelyeknek felfedezése az életét mentheti meg. Én ezen szerencsés nők közé sorolhatom magam.

 

39 évesen - 4 éve - a tükör előtt állva önvizsgálat közben fedeztem fel egy kis kiemelkedést a bal mellemen, és azonnal orvoshoz fordultam. Következtek a vizsgálatok, és megtörtént, amitől éveken át rettegtem: tumort diagnosztizáltak.

Tudtam, hogy nekem a génjeim hordozzák ezt a hibát, mivel női ágon minden szerettemet elvesztettem a rák miatt.

Nagy küzdelem volt a műtéttől az utolsó kemoterápián át a sugárkezelés végéig, tele szenvedéssel, de az élni akarás erősebb volt bennem, ma sem gyengült az elhatározásom.

5 évig havonta hasfalba kapok injekciót, napi két tablettát kell szednem, mivel hormonérzékeny volt a tumor. Nagyon sok kellemetlen mellékhatással kell megbirkóznom (hőhullámok, csont- és ízületi fájdalmak, kedélyállapot változás, csontritkulás), melyek megnehezítik a mindennapjaimat. Mégis emelt fővel teszem a dolgom, még sok feladat vár rám.

Tudtam, hogy meg akarok gyógyulni, sokan segítettek megerősíteni elhatározásomat.

Nem szégyelltem szakember segítségét kérni, és így, közös erővel, szeretetben, elfogadással, megbékéléssel, a gyógyulásra figyelve napról napra könnyebb lett az életem.

Az itthon töltött napokat a házimunka mellett kreatív tevékenységekkel tettem színesebbé: nagyon sok zenét hallgattam, könyveket olvastam, figyeltem a körülöttem zajló eseményeket, az embereket, és egy napon úgy döntöttem, képes vagyok újra dolgozni.

A munkám lehetővé teszi a sok sétát, kiegyensúlyozott életvitelt, én pedig a megfelelő egészséges táplálkozással, életmód- és szemléletváltással igyekszem tenni azért, hogy lássam felnőni az unokáimat.

Arcomat mindig a nap felé fordítom, hogy az árnyékok mögém kerüljenek!

Tartozom egy közösséghez, ahol olyan emberekkel találkozom, akik értik, tudják, min mentem keresztül, mert ők is szembesültek a betegséggel. Segítünk egymásnak, másoknak, segítséget kapunk és adunk mindenkinek.

Felvettük a harcot a betegséggel szemben, és tudjuk, hogy győzni fogunk, mert AKARJUK!

Szeretettel Ildikó

Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.