A limfóma kezelése

Megosztás:

A limfómában szenvedő betegek kezelése egyénre szabott. Nincs két egyforma limfómás beteg - még az azonos típusú, vagy stádiumú betegségben szenvedők sem ugyanazt a kezelést kapják és a prognózisuk sem egyforma.

A kezelés számos tényező függvénye, így más, ha a betegséget újonnan diagnosztizálták, más, ha a betegség kiújult, megint más, ha a betegség indolens, és más, ha agresszív, függ a limfóma stádiumától, típusától, vagy, osztályától, a beteg egészségi állapotától, életkorától, igényeitől és kívánságaitól.

Hosszú évekig a limfómát elsősorban kemoterápiával kezelték. Mára a kemoterápiát gyakran célzott daganatellenes kezeléssel (úgynevezett monoklonális antitest terápiával, mellyel külön fejezetben foglalkozunk) egészítik ki, mely esetenként önmagában is alkalmazható. A sugárkezelés akkor hatásos, ha a betegség a test mindössze egy-két területére lokalizálódott. A nagy dózisú kemoterápia egy további kezelési lehetőség, és egyes betegekben hatásos lehet. Azonban ez elpusztítja a csontvelőt, amely őssejt transzplantációval állítható helyre. Egyes, indolens non-Hodgkin limfómás betegeknek kezdetben nincsenek tüneteik, ők nem igényelnek azonnali kezelést; ilyenkor alkalmazzák a "várakozz és figyelj" taktikát.

Mielőtt a kezelés elkezdődhetne, meg kell állapítani, hogy a limfóma indolens-e, vagy agresszív, illetve meg kell határozni a betegség stádiumát. Ehhez laboratóriumi vizsgálatokra van szükség, és el kell végezni a beteg nyirokcsomó biopsziáját.

Meg kell várni, míg minden vizsgálati eredmény megérkezik, és csak azután lehet megtervezni a kezelést. Bár ez a kezelés szükségtelen halogatásának tűnhet, a legkisebb késést is kárpótolja az, hogy a beteg a legmegfelelőbb kezelést kapja.

A betegeknek számos kérdésük lehet a kezelésükkel és annak lehetséges sikerével kapcsolatban. Célszerű ezeket a kérdéseket előre összeírni minden vizit előtt.

Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.