Hogyan, milyen beavatkozásokkal történik a daganatos betegségek kezelése?

A daganatos betegség minden esetben komplex kezelést igényel. A daganat elpusztítását el lehet érni sebészeti-, sugár-, kemo-, hormon- valamint immunterápiával. A betegek kezelésében általában többféle módszer együttes vagy egymás utáni alkalmazására kerül sor. A kezelés megtervezésénél figyelembe kell venni az öregkorral együtt járó kockázati tényezőket.

1. Műtét. Idős korban a sebészeti módszerek alkalmazásakor fokozottan kell figyelni a magas trombóziskockázatra, a keringési, légzési zavarok veszélyére. A műtéti kockázat nagyobb, de ezt elsősorban az általános állapot, a kísérő betegségek és nem a rosszabb sebgyógyulási hajlam okozzák. Kísérő betegséggel nem sújtott idős beteg a műtéteket általában jól tolerálja.

2. Sugárkezelés. Gondosan megtervezett sugárkezelés esetén sem lehet elkerülni a célterület, a rosszindulatú daganat közvetlen közelében elhelyezkedő egészséges szövetek sugárterhelését, sugárkárosodását. Időskorban a szövetek regenerációja lassabb, ezért a sugárzás által okozott károsodások lassabban gyógyulnak. Az elhúzódó sugárreakció miatt a szervezet leromlása, az általános állapot és a közérzet romlása, fogyás következhet be.

Nem jelent magasabb kockázatot viszont az idős kor a lágyrészdaganatok (pl. emlőrák), a végtagi és bőrdaganatok sugárkezelésében.

Különösen magas kockázatú olyan testtájak sugárkezelése, ahol az emésztőcsatorna hosszabb, kényes szakasza sugárkárosodásának kockázata magas:

• Szájüreg, garat, gégerák kezelésekor a normális szájnyálkahártya sugárkárosodása lép fel, ami táplálkozáskor, nyeléskor fellépő fájdalommal, a szájüregben fekélyek kialakulásával, az ízérzékelés zavarával, szájszárazsággal jár. A beteg alig tud táplálkozni, folyadékot fogyasztani, ami fogyáshoz, kiszáradáshoz vezet.
• Nyelőcsőrák és a nyelőcső környezetében elhelyezkedő daganatok (tüdőrák, mellüregi nyirokcsomó daganatok) sugárkezelésekor a nyelőcső nyálkahártyája sugárkárosodást szenved, kifekélyesedhet, ami akár teljes nyelési képtelenséghez vezethet.
• Kismedencei daganatok (méhdaganatok, prosztata-, húgyhólyag- és végbélrák) besugárzásakor a végbél és/vagy húgyhólyag nyálkahártya sugárterhelése nem kerülhető el. Hasmenés, székelési fájdalmak léphetnek fel, végbélnyálkahártya-fekélyek, illetve gyakori vizelési inger, vizeléskor fájdalom, véres vizeletürítés alakulhatnak ki.
•  

3. Kemoterápia. A kemoterápia során alkalmazott gyógyszerek a daganatsejtekre kifejtett sejtpusztító vagy sejtszaporodást gátló hatásuk mellett a szervezetre több-kevesebb károsító hatással rendelkeznek. Befolyásolják a vérképzést - fehérvérsejt- és vérlemezkeszám-csökkenést, vérszegénységet okozhatnak -, hányingert, étvágytalanságot, hasmenést, nyálkahártya-károsodást idézhetnek elő. Több kemoterápiás gyógyszer okoz hajhullást, bőr- és körömelváltozásokat. A citotoxikus és citosztatikus szerek tehát sokszor drámai mértékű daganatpusztító hatásuk mellett igen sok kellemetlenséget, panaszt okozó, néha súlyos mellékhatással rendelkeznek. Agresszív kemoterápiát ezért csak jól felkészült, nagy tapasztalattal rendelkező onkológiai osztályon szabad alkalmazni, a beteg állapotának alapos felmérése, a kezelés hasznának és kockázatának gondos elemzése után. Különösen igaz ez a megállapítás az idős betegekre, akiknél - bár az esetek többségében jól tolerálják a kezelést - a kemoterápia kockázata nagyobb.

4. Hormonterápia. A hormonterápia elsősorban emlőrákban és prosztatarákban igen hatékony, kíméletes, kevesebb kockázattal járó kezelés. A mellékhatások közül a véralvadásra (trombózishajlam) és csontanyagcserére (csontritkulás) kifejtett kedvezőtlen hatás igényel nagyobb figyelmet, különösen idős korban.

5. Immunterápia. Az immunterápia jelentősége az utóbbi időben egyre nagyobb. Már több mint 10 éve alkalmaznak egyes készítményeket bizonyos daganatok (veserák, melanoma, egyes fehérvérűség- és nyirokszervi daganattípusok) esetében. Az utóbbi néhány évben számos új immunterápiás készítményt fejlesztettek ki, melyek a daganatsejtek működésében, szaporodásában kulcsszerepet játszó sejt-alkotórészekhez kapcsolódva befolyásolják azok működését. Mellékhatásaik általában nem súlyosak (hőemelkedés, láz, gyengeség, bőrkiütések).

6. Támogató (szupportív) kezelés. A támogató kezelés minden életkorban, minden daganatos betegség esetében szükséges. Támogató kezelés alatt a daganatos betegség vagy a kezelés által okozott tünetek, panaszok csökkentését, megszüntetését célzó beavatkozásokat értjük.

• Fájdalomcsillapítás. A fájdalom okának, helyének, súlyosságának megfelelő gyógyszeres és egyéb beavatkozások. Korszerű fájdalomcsillapító gyógyszerek és módszerek alkalmazásával még a súlyos, kínzó fájdalmak is szinte minden esetben csillapíthatók.
•  
• Táplálás. A daganatos betegek többsége fogyásról számol be. Megfelelő gyógytápszerek, étvágyjavító gyógyszerek és szükség szerinti kisebb-nagyobb műtéti beavatkozások segítségével a betegek tápláltsági állapota kedvezően befolyásolható.
•  
• Vérszegénység kezelése. A betegek gyengeségének hátterében általában a vérszegénység áll.
• Vaspótlással, vérátömlesztéssel, illetve bizonyos daganatos betegségek esetén a vérképzést serkentő gyógyszerekkel a vérszegénység megszüntethető. A vérszegénység kiküszöbölése a daganatellenes kezelés hatékonyságát is fokozza, így a normális vérkép biztosítása nem csak a panaszok csökkentése, hanem a kezelés sikerének biztosítása szempontjából is fontos.
•  
• Fehérvérsejtszám-csökkenés kezelése. A daganatellenes kemoterápia egyik legfontosabb és legnagyobb kockázatot jelentő mellékhatása a fehérvérsejtszám-csökkenés. A fehérvérsejtek képződését serkentő faktorok alkalmazásával az alacsony fehérvérsejtszám időtartama csökkenthető.
•  
• Vérlemezke-pótlás. A kemoterápia hatására a vérlemezke (trombocita) szám csökkenhet. Súlyos mértékű trombocitaszám-csökkenés vérzés veszélyével jár. Gyógyszerekkel, szükség szerint trombocita-transzfúzióval a vérlemezkeszám emelhető, a vérzések veszélye csökkenthető.
•  
• Antibiotikumok és gombaellenes szerek. Daganatos betegségben, de kemoterápia és sugárkezelés után is megnövekszik a bakteriális és gombás fertőzések kockázata. Gyanú esetén törekedni kell a kórokozó azonosítására, célzott antibiotikus és gombaellenes kezelésre.
•  
• A gyomor-bélműködés zavarainak elhárítása. A puffadás, hasmenés, szorulás gyógyszeres kezeléssel az esetek többségében jól befolyásolható.
•  
• Alvászavarok kezelése.
•  
• Hangulati változások (depresszió) befolyásolása pszichoterápia, gyógyszerek segítségével.
•  
• Daganatos betegség vagy a kezelés következtében fellépő egyéb, ritkább tünetek, panaszok mérséklése.
•  
• Szociális problémák feltárása. A daganatos betegek, különösen az idősek ellátása családi helyzetük miatt gyakran megoldatlan. Az onkológiai kezelés során gyakran kell igénybe venni szociális munkás, pszichológus segítségét is.