Rosszabb, vagy kedvezőbb lefolyásúak-e az időskori daganatok?

Megosztás:

Egyes daganatokról - például emlőrák, prosztatarák - tudjuk, hogy általában kedvezőbb kórjóslatúak: lassabban növekednek, terjednek idős korban, mint fiatal betegeknél. Más daganatok esetében is tapasztaljuk, hogy időseknél általában kevésbé agresszíven viselkednek. Feltételezik, hogy ennek oka a daganatsejtek, valamint a szervezet öregkorral összefüggő változásaiban rejlik.

A rák kifejlődését a daganatsejtek és a ráksejteket körülvevő szövet, a mikro-környezet kölcsönhatásai határozzák meg. Öregkorban a szöveti mikro-környezet nem kedvez a daganatsejtek megtelepedésének, szaporodásának.

Furcsa módon a gyengült immunvédekezés sem előnyös a daganatok növekedése szempontjából. Az immunvédekezés során ugyanis a szövetekben felszabaduló anyagok - például az ér-újraképződést elősegítő és egyéb sejtnövekedési faktorok - a rosszindulatú sejteket is fokozott növekedésre késztetik, tehát az erőteljes immunreakció paradox módon a daganatok növekedését idézheti elő. Gyengébb immunreakció esetén a daganatsejtek növekedését is elősegítő faktorok termelődése csökken.

Hány éves kortól számít "idős"-nek a daganatos beteg?

Szociális szempontból a nyugdíjkorhatárt - hazánkban jelenleg 62 év - tekintik az idős kor határának. Élettani szempontból 70 éves korban kezdődik az időskor, mivel a kortól függő élettani változások, szervműködési zavarok 70-75 éves kor között jelentkeznek legnagyobb számban. Az egyéni különbségek igen nagyok lehetnek, az egyének számszerinti életkora és a biológiai kor igen különböző lehet. Gyakran találkozunk magas korú, akár 80 éves egyénekkel, akik biológiai kora 60-65 év, tehát általános állapota, szervfunkciói sokkal fiatalabb egyénre jellemzően jók. Sajnálatos módon nem ritka, hogy fiatalabb korú - 50-60 év körüli - betegek biológiai kora, általános állapota aggastyán kornak megfelelő. A szám szerinti életkor helyett elsősorban a biológiai kor a mérvadó.

Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.