Monoklonális antitest terápia a non-Hodgkin limfóma kezelésében

Daganatok.hu
Megosztás:

A monoklonális antitest a gyógyszerek aránylag új osztályába tartozó szer és kifejlesztése áttörést hozott a non-Hodgkin limfómás betegek ellátásában. A monoklonális antitest kezelés a non-Hodgkin limfómák gyakori formáiban használatos. Általában kemoterápiával kombinálják, de bizonyos esetekben önmagában is adható.

A monoklonális antitest kezelés fokozza más kezelések (általában a kemoterápia) hatékonyságát. Indolens non-Hodgkin limfómában növeli a remisszió hosszát. Bebizonyosodott, hogy agresszív non-Hodgkin limfómában, bizonyos monoklonális antitest kezelés hozzáadása a standard kemoterápiához növeli a beteg esélyét a gyógyulásra és javítja a túlélést az önmagában adott kemoterápiához képest.

Az infúzióban adott bizonyos monoklonális antitest kezelés mellékhatása az első alkalmazáskor jelentkezik, majd a későbbi adagok során csökken és kemoterápiával való együttadása nem növeli jelentősen a kemoterápia mellékhatásait. A néhány óránál tovább tartó mellékhatás ritka és nincs klinikai jelentősége.

Hatásmód

A kemo- és sugárterápiától eltérően, melyek kevésbé specifikusan hatnak, a monoklonális antitest célzottan pusztítja a non-Hodgkin limfómás sejteket, a többi sejtet nem károsítja.

A sejtek felszínén fehérje markerek, úgynevezett antigének találhatók. A monoklonális antitesteket laboratóriumban állítják elő, oly módon, hogy felismerjenek adott antigéneket a rákos sejtek felszínén. A monoklonális antitestek ezután "rátapadnak" ezekre a fehérjékre. Ettől a sejt vagy elpusztul, vagy beindulnak azok az immunmechanizmusok, amelyek a limfómás sejt pusztulását okozzák.

A non-Hodgkin limfóma kezelésében használt, monoklonális antitest például felismeri a CD20 antigént. A CD20 a kóros B-sejteken található, melyek a non-Hodgkin limfómák leggyakoribb formáira jellemzők.

Amikor az anti CD 20 monoklonális antitest hozzákapcsolódik a CD20-hoz egy B-sejt felszínén, a kapcsolódás vagy közvetlenül elpusztítja a sejtet, vagy riasztja a szervezet természetes védekező mechanizmusait. A. monoklonális antitest jó hatásfokkal találja meg a limfóma sejteket, amelyeket azután a szervezet immunrendszere elpusztít.

Adagolás és alkalmazás

A non-Hodgkin limfómában használt monoklonális antitest kezelést intravénásan alkalmazzák, infúzión keresztül, amelyet rendszerint egy kar vénába vezetnek be.

Ha a kemoterápiát monoklonális antitesttel kombinálják, a monoklonális antitestet a kemoterápia előtt adják be, az egyes kezelési ciklusok elején.

Ha a gyógyszer adása közben jelentkezik mellékhatás, az infúziót le lehet lassítani, sőt le is lehet állítani, amíg a mellékhatás elmúlik.

Az első kezelésnél a betegek éjszakára a kórházban maradnak, vagy az egész napot ott töltik. A rákövetkező kezelések már gyorsabbak és kevés mellékhatást okoznak. A későbbi kezeléseket a betegek járóbetegként kapják, és még aznap hazamehetnek.

 

Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.

Hírek az Avemarról: