Kezelés

A tudomány fejlődésének köszönhetően, a kemoterápia, a sugárterápia és az immunterápia együttes alkalmazásának kedvező hatásai miatt a non-Hodgkin limfómás betegek gyógyulási aránya napjainkban jóval kedvezőbb, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Ahogyan a kutatók újabb, még hatékonyabb kezeléseket találnak ki, úgy a felépülés lehetőségei bővülnek.

A non-Hodgkin limfómák kezelésének tervezése összetett folyamat. A kezelés megkezdése előtt a beteg másik orvos véleményét is kérheti a diagnózisról és a kezelési tervről.

Kezelési módszerek

A kezelés megtervezéséhez figyelembe veszik a limfóma típusát, a betegség stádiumát, a beteg általános állapotát és az életkorát.

Lassú növekedésű, kevés tünetet okozó limfóma esetén az orvos dönthet úgy, hogy várakozik a kezelés elkezdésével mindaddig, amíg a betegség terjedésének tünetei nem jelentkeznek.

Közepes és gyors növekedésű limfómák eseten kemoterápiás kezelést rendel el az orvos (esetleg kiegészítve sugárterápiával, vagy anélkül).

Non-Hodgkin limfómás betegek esetében általában gyógyszer-kombinációkat alkalmaznak. Néhány gyógyszer szájon át szedhető, más gyógyszereket injekció formájában juttatnak a vérkeringésbe, illetve az izomszövetbe. A gyógyszerek a vérkeringés segítségével szinte a test minden részébe eljutnak. A kemoterápiás kezelés általában periodikus, a kezelési időszak után pihenési/regenerálódási (megújulási) periódus következik, majd újra a kezelés.

A sugárterápia során ionizáló sugárzásokat alkalmaznak sejtpusztító és sejtnövekedést gátló hatásuk miatt. A sugárterápia leggyakrabban heti 5 alkalommal, 3-4 héten keresztül tart, amelyen a beteg lehetőség szerint járóbetegként vesz részt.

A kezelések mellékhatásai

A limfómák terápiájaként alkalmazott gyógyszerek korai és késői mellékhatásokat okozhatnak.

A mellékhatások az alkalmazott kezeléstől és a beteg egyéni reakcióitól függenek. A betegek különböző módon reagálnak a kezelésekre. A kezelést végzők mindent megtesznek az esetleges mellékhatások megelőzése és enyhítése érdekében.

Sugárterápia esetén a kezelések előrehaladtával a betegek szokatlan fáradtságot tapasztalhatnak. Ebben az időszakban a lehető legtöbb pihenés javasolt. A sugárterápiával kezelt területen bőrreakciók (kipirulás vagy bőrkiszáradás) jelentkezhetnek. A betegeknek óvatosan kell bánniuk a kezelt bőrfelületükkel. Az orvos megkérdezése nélkül nem tanácsos bőrápolószereket (folyadék, krém) alkalmazniuk. Ha a mellkas területén történik a sugárterápia, akkor a betegek gyakran tapasztalhatnak torokszárazságot, torokfájást és nyelési panaszokat. Néha a légzésük megnehezülhet, vagy száraz köhögés alakulhat ki.

A hasi terület sugárkezelése hányingert, hányást, hasmenést válthat ki. Előfordulhat még kézremegés, zsibbadás a végtagokban és/vagy a háton.

A sugárterápia befejezésével az említett tünetek fokozatosan megszűnnek.

A kemoterápia mellékhatásai leginkább az adott gyógyszerektől függenek. A kemoterápia általában a gyorsan osztódó sejtekre hat, így a csontvelőre, az emésztőrendszer felszínét alkotó sejtekre és a hajhagymákra. Mindezek következtében a vér alakos elemeinek száma csökkenhet, hányinger, hányás, hasmenés és hajhullás fordulhat elő. Székrekedés is kialakulhat.

Mivel ebben az időszakban az ellenállóképesség is kisebb mértékű, a fertőzésveszély is fokozottabb.

A szintén lehetséges vérzésveszély is a vér alakos elemeinek változásaival függ össze. További lehetséges mellékhatás az ujjak zsibbadása.

A mellékhatások általában megszűnnek a kemoterápia befejeztével.

Étvágytalanság a kemoterápiás és a sugárkezelés alatt egyaránt előfordulhat. Tapasztalatok alapján a jól táplálkozó betegek jobban viselik el a kezelések mellékhatásait. Éppen ezért a táplálkozás minősége és mennyisége a kezelések alatt igen fontos.

A megfelelő táplálkozás kellő kalóriabevitelt jelent a fogyás megelőzése érdekében, valamint elegendő fehérjefogyasztást a bőr, a haj, az izomzat és a belső szervek megújítása érdekében. Kedvezőbb többször kis mennyiséget fogyasztani, mint naponta háromszor, egyszerre nagyobb mennyiséget. Ugyanakkor vigyázni kell, hogy a javuló étvágy következményeként ne alakuljon ki jelentősebb testsúlynövekedés. A folyadékbevitel is figyelmet érdemel. Általában napi két liter folyadék fogyasztása ajánlott.

Azoknál a nőbetegeknél, akiknél a kezelés alatt terhesség következhet be, hatékony fogamzásgátlás szükséges. Ennek módja egyéni megbeszélést igényel a kezelőorvossal. A non-Hodgkin limfóma kezelése termékenységi problémákat okozhat. A nők havi vérzése megszűnhet. Fiatalabbakban nagyobb esélye van a havi vérzés újraindulásának.

Férfiak esetében a kezelések potenciazavart általában nem okoznak. Mind a non-Hodgkin limfóma, mind kezelése érintheti azonban a termékenységet (nemzőképességet). Választható megoldás az ún. spermabank igénybevétele a kezelés előtt.

Az onkológiai kezelésekkel együtt járó mellékhatások személyenként és kezelésről kezelésre is változnak. Az orvosok a kezelések megtervezésekor arra is gondolnak, hogy a lehetséges problémákat a minimumra csökkentsék. Az onkológusok és a szaknővérek elmondják a mellékhatásokat és tanácsokat adnak leküzdésükre is.