A leggyakoribb sztómafajták, és a készítésükhöz vezető betegségek

Ideiglenes sztómáról akkor beszélünk, ha kialakítása csak egy átmeneti (általában néhány hónapos) időtartamra történik.

Végleges sztóma akkor válik szükségessé, amikor az adott betegség megoldására már egy később megváltoztathatatlan állapot jön létre.

1. Ileosztóma (vékonybélsztóma)

Általában a jobb hasfélen elhelyezkedő, a vékonybél utolsó kanyarulatából képzett sztómaféleség. Mivel a vékonybéltartalom lúgos vegyhatása miatt a bőrt nagymértékben károsítja, ezért a vékonybélsztómát a bőrfelszíntől 2-3 cm-re kiemelkedő formában készítik.

• Sürgősségi betegellátás során főleg ideiglenes formában készítik a vastagbél gyulladásos megbetegedései (toxikus megacolon, colitis ulcerosa, Crohn betegség), vagy akut vastagbélelzáródással, vastagbélkilyukadás miatt hashártyagyulladással szenvedő betegek (daganatok, gurdély/diverticulum/, újszülöttkori meconium bélelzáródás) esetén. Szintén ilyen megoldásra kényszerülhetnek a sebészek hasüregi, súlyos gáttáji sérülések (lövés, többszörös szúrás, stb.) miatt. Ilyenkor általában kétnyílású un. kacs-ileosztómát készítenek. (3. ábra)

• Ideiglenes kacs-ileosztómát készítenek választott műtétek során, amikor a végbéleltávolítás után készített bélvarratot akarják rövidebb, hosszabb ideig tehermentesíteni.

• Végleges formában egynyílású, un. Brooke sztómát készítenek konzervatív kezelésre nem reagáló gyulladásos vastagbélmegbetegedések, valamint örökletes vastagbélpolypózis és többszörös daganatos elfajulás miatt végzett teljes vastagbéleltávolítás után.

2. Kolosztóma

A vastagbélen kialakított sztóma a leggyakoribb sztómafajta. Elhelyezkedhet a vakbélen (coecostoma), a haránt vastagbélen (transversostoma) és a szigmabélen (sigmoideostoma). Formáját tekintve lehet egynyílású (a vastagbél meghagyott szakaszának a vége kerül kivezetésre, vagy kétnyílású, amikor a vastagbél egy kanyarulatát előemelve készítik a sztómát. Minél hosszabb vastagbélszakasz marad meg, annál sűrűbb és kevesebb a sztómán keresztül ürülő béltartalom.

Ideális esetben az egynyílású kolosztóma a bőr szintjéből enyhén kiemelkedő, 2-3 cm nagyságú kerek, élénkvörös ajakszerű képlet.

• Akut megoldásként általában ideiglenes célból kétnyílású formában készítik bélelzáródás, hashártyagyulladással járó bélkilyukadás (daganat, gurdély/divertikulum/, sérülések), végbél-hüvely-húgyhólyag közötti sipolyok, valamint újszülöttek fejlődési rendellenességeinek műtéti megoldásánál. Ilyenkor a cél az érintett bélszakasz bizonyos időtartamra szóló tehermentesítése.

• Végleges kolosztóma végbéldaganatok, fejlődési rendellenességek, súlyos, nem korrigálható inkontinencia (széklet, vagy vizelet tartásának képtelensége) műtétjeinél készül, ill. ha az ideiglenes sztóma zárása valamilyen okból később nem végezhető el.

3. Urosztóma

Ha a vesék által kiválasztott vizelet természetes úton történő kiürítése valamilyen okból akadályozott, a vizeletelvezető rendszeren kell sztómát készíteni. Számos műtéti megoldása miatt elhelyezkedése is változó.

Nephrostoma egyik, vagy mindkét vesemedence katéterrel, vagy drénnel történő közvetlen kivezetését jelenti. Általában a húgyvezeték/ek elzáródása, a hólyagba történő vizeletelvezetés akadályoztatása esetén készítik.

Uretero-cutaneostoma a húgyvezetékek bőrre történő kiszájaztatását jelenti. Hólyagcarcinoma, nőgyógyászati daganatok, húgyhólyag-hüvely sipoly, prosztata daganatok esetén alkalmazzák a leggyakrabban.

Ileum-conduit-ról beszélünk, amikor a húgyvezetékeket egy kirekesztett vékonybélkacsba szájaztatják, s ezen kacs egyik végét ültetik ki a hasfalra.

Cystostoma esetén a hólyagban összegyűlt vizelet nem a húgycsövön keresztül, hanem a hólyagból képzett szájadékon át, vagy bőrön átvezetett katéteren keresztül ürül a külvilágba. Ezen beavatkozásra a húgycső-, hímvessző daganatai, sérülései, ill. prosztata daganatok esetén kerülhet sor.

4. Kock rezervoár

Az összes eddig felsorolt sztómafajtákra jellemző, hogy nem rendelkeznek záróizommal. Így rajtuk keresztül a béltartalom, vagy vizelet ürülése általában nem szabályozható, szinte folyamatos. Ezért a sztómaviselő állandóan segédeszköz viselésére kényszerül. N. Kock svéd sebészprofesszor dolgozott ki egy műtéti módszert, melynek segítségével az ileo-, és urostomával élők számára bizonyos esetekben megoldható a salakanyagok ürítésének szabályozása. A műtét lényege, hogy vékonybélből egy tárolótasakot (rezervoárt) készít, s ezt egy önzáró billentyűn keresztül szájaztatja a hasfal bőrére. Jól záró billentyű esetén az érintett naponta 4-5-szöri katéterezés révén tudja . számára megfelelő időpont és körülmények esetén- kiüríteni a tároló tasakot.