Irrigálás

Az irrigálás, vagy más néven beöntés a sztómába olyan eljárás, melyet megtanulva és rendszeresen alkalmazva a sztómát viselő teljes biztonságban érezheti magát.

A módszer alapvető előnye, hogy a székletürítés ily módon szinte akaratlagosan szabályozható és kedvező esetben sztómazsákot sem kell viselni a két irrigálás közötti időszakban. Az irrigálás így biztosíthatja a munkába, az üzleti életbe való visszatérést, a teljes rehabilitációt. Alkalmazásának időpontja tetszőlegesen meghatározható, így a család többi tagjának lehető legkisebb zavarásával végezhető.

Az irrigálás nem bélmosás. Csupán annyit teszünk, hogy a vastagbél nyálkahártyáját hozzászoktatjuk egy új ingerhez, a testmeleg víz érintéséhez. Ennek hatására, ha rendszeresen és lehetőleg mindig ugyanabban az időpontban alkalmazzuk, bekövetkezik a székürítés.

Az irrigálás feltételei:

• Gyógyult műtéti heg (általában a műtét után 3-6 hét).

• Nincs a sztóma mellett nagyobb sérv és nincs nyálkahártya-előesés, ill. nem szűk a sztóma nyílása.

• A sztómaviselő rendelkezzék a módszer alkalmazásához szükséges megfelelő ismeretekkel és képességgel.

• Csak a szakorvossal történt előzetes megbeszélés után kezdhető el.

• Megfelelő irrigáló készülék és körülmények.

Mikor ne alkalmazzuk az irrigálást?

• kétnyílású colostoma

• transversostoma

• ileostoma

• keringési, légzési elégtelenség

• nagyobb sztómakörüli sérv, vagy előesés

• hasmenéses állapotok

Az irrigálás végrehajtása

A szakemberek segítségével elsajátított irrigálás teljesen veszélytelen. Egyedül ne fogjon hozzá. Kérje az ILCO klubokban tevékenykedő sztómaterapeuták segítségét.

Az irrigáló szett összetétele a következőkből áll:

1. Víztartály

2. Vízáramlást szabályozó csap

3. Beöntő kónusz

4. Pelotta

5. Leeresztő fóliazsák (egyrészes, ill. kétrészes rendszerhez)

6. Csipeszek

7. Készlettartó

8. Öv

Ha kétrészes szettje van, akkor a kiképzett peremre pattintsa rá a levezetőcsatorna kemény részét, ha egyrészes, akkor a zsákot ragassza rá a pelottára, jól nyomkodja meg a ragasztást.

Állítsa be az öv feszességét, ne legyen túl laza, de túl szoros sem.

Illessze előbb az öv egyik végét, majd rögtön a másik végét a pelottán kiképzett lyukakba.

Győződjék meg arról, hogy a rögzítés biztonságos lett, hogy elkerülje a kellemetlen szennyeződést.

A leeresztő zsák alsó végét csipesszel rögzítse rá, vagy tekerje rá kétszer jó szorosan az öv jobb oldalára. Töltse fel a víztartályt kézmeleg ivóvízzel. A tartályt kevéssel a vállmagasság felett függessze fel, úgy, hogy alja kb. a váll magasságáig érjen.

A kónusz végét szükség esetén kenje be vazelinnel, vagy paraffin olajjal, bár általában a vizes kónusz minden kenőanyag nélkül is könnyen a sztómába dugható. A kónusz bedugása előtt légtelenítse a rendszert, majd a kónuszt a leeresztő zsák felső nyitott végén keresztül óvatosan - esetleg enyhén forgatva - dugja a sztómájába. A víz befolyásának sebességét az áramlás szabályozóval állíthatja be, ne legyen túl gyors, általában 1 liter víz 2-3 perc alatt folyjék be. Nagyon kemény székletnél ez akár 8-10 percet is igényelhet.

A víz beáramlásakor szédülés, hányinger, esetleg hasi fájdalom előfordulhat. Ilyenkor zárja el a csapot, vegyen mély lélegzetet, s várjon egy keveset. A tünetek lassan elmúlnak. Újrakezdéskor lassítson a víz beáramlásán.

A víz beáramlása után rövid időre a kónuszt szorítsa a sztómára. Így a bélben feszültség keletkezik, mely segít a székürítést reflexének kiváltásában. Ennek ideje, módja teljesen egyéni lehet. Van, akinél 2-3 perc, de van, akinél 20-30 perces várakozási időre van szükség. Arra viszont feltétlen ügyeljen, hogyha igen erősen kitörni készül a béltartalom, azt ne akadályozza meg. Ilyenkor kézzel fogja össze a leeresztő zsák felső nyitott végét, nehogy a béltartalom kifröccsenjen.

Az első, általában hirtelen kiürülő béltartalom-részlet után ajánlatos 20-30 percet várakozni. Ez megint teljesen egyéni. Ezen időszak alatt sétálhat, fekve pihenhet, de egyéb tennivalóit is végezheti (borotválkozás, stb.). Pihenés alatt célszerű a hasfalon kézzel enyhe masszírozó mozdulatokkal a béltartalmat a sztóma irányába terelni. Mély belégzések, (jóga-légzés), könnyed torna segíthet a székürítésben. A gázok, a levegő általában hangos prüszköléssel távozik el a bélrendszerből a bélsárral együtt.

Nagyon ritkán előfordul, hogy az irrigálásra bevitt vízmennyiséget a szervezet felszívja. Ez akkor fordul elő, ha a szervezetünket folyadékhiány, azaz kiszáradás fenyegeti. Ne ijedjen meg, ha a béltartalom a legintenzívebb torna, masszírozás ellenére sem távozik el a bélrendszerből. Ilyenkor a szervezetünknek élettani szempontból van szüksége a beöntésre szánt vízmennyiségre. Fogyasszon bőségesen folyadékot, s másnap ismételje meg az irrigálást.

A végső ürülést az is megkönnyítheti, ha néhány percig leheveredik, majd egyik és másik oldalra fordulva várja meg az utolsó ürülést. Ezt az is elősegítheti, ha az irrigálás végén gyorsan lehajt egy pohár üdítőt, teát.

Biztonságképpen a székürítés után újabb hasfali masszírozással a maradék gázok is eltávoznak a vastagbélből. Elősegíti az ürülést, ha puha kendőt hosszirányban összehajtva balról jobb irányba intenzíven masszírozva a sztóma alatti, majd a sztóma feletti felületet.

Amikor a beöntést befejezte, várjon addig, amíg a belekben már nem érzi a fokozódó nyomást. Ekkor a beöntéshez használt eszközöket langyos vízben mossa el, bőrét a szokásos módon ápolja. Legcélszerűbb tusolással befejezni az irrigálást.

Két irrigáció közötti időszakban a sztómát kis zacskóval, sztómasapkával, vagy sztómadugóval fedheti.

Az eleinte 24 órás időszakban végzett irrigálás később 48 órás ciklusra is beállítható. Általában elősegíti az ürülést, ha az irrigálás előtt folyadékkal kombinált táplálkozást végzünk. Az is segíteni szokott, ha a hólyagunkban feszülés van, azaz nem ürítjük ki addig.

Az irrigáláshoz használt eszközöket általában elegendő langyos, szappanos vízzel tisztítani. Viszont ne feledkezzünk meg a leeresztőzsákok, folyadéktartály kiszárításáról, mert ezzel tudjuk csökkenteni annak szennyeződését, spóra és gombatartalmát.

Hol irrigáljunk?

Legjobb olyan fürdőszobában, ahol van WC, esetleg tusoló is. A zuhanyrózsa könnyen elérhető legyen. Ha a WC külön van, akkor a fürdőszobát válasszuk az irrigáláshoz. A széklet lebocsátásához műanyag vödröt használjunk. Az irrigálás befejeztével minden apró szennyeződést távolítsunk el, gondolva a fürdőszobát utánunk használókra is.

Fürdőszoba hiányában bárhol irrigálhatunk, ekkor is kell egy vödör, kb. 10 liter testmeleg víz és merítőedény a töltögetéshez és öblítéshez.

Az irrigálást legjobb ruhátlanul végezni, azonban ügyeljünk arra, hogy meg ne fázzunk. Ajánlatos minden eszközt a közelünkben tartani úgy, hogy kezünkkel elérhessük. Van, aki állva, van, aki WC-n ülve, megint van, aki fekve irrigál. A két irrigálás közötti időszakot bebiztosíthatják kikísérletezett

mennyiségű Carbo activátus tabletta, Imodium vagy Lopedium kapszula szedésével étkezés után.

Az irrigálás előnyei

• megbízható módszer

• könnyű alkalmazni, de megtanítása szakembert igényel

• nagy mozgásszabadságot tesz lehetővé

• az irrigációk közti időszakban kis zacskók viselése kényelmesebb

• teljes egyenjogúságot biztosít a szexuális életben

• jól alkalmazva csökken a felhasználandó segédeszközök mennyisége. (A sztómát akár egy kis gézlappal letakarva is teljes biztonságot nyújt).